Zöldellő kapuk Agyagfalván

A májusi zöld ág hagyományának eredete hosszú időkre nyúlik vissza. Az egyházi ünnepkörben május elseje két vértanúhalált halt Krisztus-tanítvány, Jakab és Fülöp apostol napja. A legenda szerint a Hierapolisban térítő Fülöp életére törő pogányok zöld ággal jelölték meg az apostol szállását, hogy az éj leple alatt rátaláljanak és végezzenek vele. Angyali segítség érkezett azonban: minden házon zöld ág díszlett, s Fülöp megmenekült.

A történet azért fontos, mert a zöld ág, a zsendülő fa május elseje főszereplője. Ilyenkor állítják ugyanis szerte az országban a májusfát, máshogyan májfát, hajnalfát, jakabágat. A szokás mondai eredete szerint a pogányföldön térítő Jakabnak és Fülöpnek útitársa akadt egy szép hajadon, Walburga személyében. A lányt hamarosan nyíltan csúfolni, rágalmazni kezdték tette miatt. Walburga válaszul csodát tett. Vándorbotját a földbe szúrta, s az pár óra elteltével kisarjadt, zöldbe borult.

A zöld ág a természet tavaszi éledésének legnyilvánvalóbb jele. Május első napjára virradó éjszaka állítanak frissen kihajtott fát a fiatal legények a lányos házak kapujába. A falvakban, városokban ma is szokás, hogy április utolsó éjszakáján a nőtlen fiatalemberek csoportba verődve titokban fiatal fákat – nyárfát, nyírt, fűzfát – vágnak ki, aminek aztán csak a tetején hagynak lombot.

Az ágakat szalaggal, színes papírral díszítik, majd a fát a falu szép, kelendő lányainak kapujához erősítik. A fa, más helyeken virágzó cseresznye-, meggyág lehet szerelmi ajándék is, az udvarlás része, egyes helyeken akkor vált „nagylánnyá” valaki, ha májusfát kapott. Általában dicsőségnek számított a lányok körében a ház előtt álldogáló májusfa, s minél nagyobbat kapott valaki, annál népszerűbbnek számított a helybéli legények előtt.

Egyes helyeken a rossz hírű lányoknak kiszáradt gallyat ajándékoztak, amire rongydarabokat, fazekat, mindenféle haszontalanságot aggattak.