Maros: aki ennek vizét issza...

Újfalu, Csomafalva, Alfalu – három olyan település, ahol a szennyvíz igencsak sok fejtörést okoz a városvezetőknek. A Maros szennyezése, bár nem szándékos és mindenki a megoldást keresi, mégiscsak jelentős mértékű. Bár van derítőállomás Alfalu és Borzont határában, mi több európai normáknak megfelelő, amely igazából nem csak Alfalu, de több település szennyvízproblémájára is megoldás lenne, a valós helyzet igencsak egyedi arculatot mutat: három kis csatornán direktbe kapja a „táplálékot” a Maros: külön szennyvíz-talajvíz elvezető árkot építettek Alfaluban, és külön egyet Csomafalva és Újfalu szennyvizének elvezetésére. Óriási mennyiségű talajvíz érkezik, különösen a hóolvadás és esőzések után, és ami nem megy le a gerincvezetéken a derítőig, az folyik bele egyenesen a Marosba.

Hiába van a rendszer kiépítve Újfaluban, mert olyan befektetést hoztak létre, ami teljesen használhatatlan: beton gyűrűkből építették, rongyokkal vannak kitömve, és bár a pumpa megvan, hiába is állítanák munkába, mert óriási kapacitást követelne meg a hatalmas vízmennyiség, és folyamatos problémák lennének a működtetésével. Egyértelmű, hogy a megoldás a teljes felújítás – ám ehhez elsősorban egy tanulmány szükséges, mely alátámasztja a rendszer használhatatlanságát, majd új tervek és a kivitelezés következik.

A csomafalvi helyzet teljes mértékben az újfalvi megvalósítás függvénye. Alfalu sincs sokkal jobb helyzetben: bár van nekik modern derítőállomásuk, mégis néha igénybe kell venni a gyűjtőrész mellett kiépített árkot, amely a Békénnyel és azon keresztül a Marossal van bizalmas kapcsolatban. Leghamarabb jövő tavasszal oldódhat meg a szennyvízprobléma a Maros melletti Gyergyó-medencei települések környékén – addig meg ennek isszák a levét a folyó mentén lefelé.