Nincs szó arra, mit érezhet egy ember, amikor egyik percről a másikra mindenét elveszíti. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tűzben személyi sérülés nem történt, ám az anyagi kár felbecsülhetetlen. Csupán az elszenesedett farönkök és munkagépek, valamint a kertben lévő több évtizedes megfeketedett diófák árulkodnak a tragédiáról. Az elégett ház maradványait már eltakarították, a segítő kezek rakják a téglákat egymásra, hogy ismét tető kerülhessen az asztalos és családja feje fölé.

Szabó Gábor házigazda fáradhatatlanul jön-megy, intézkedik, tervez, azt mondja, amióta megtapasztalta az összefogás erejét, bizakodással tekint a jövőbe. „Már eddig is nagyon sokan segítettek innen a faluból, de az önkormányzat is mellettünk állt. Borboly Csaba megyeitanács-elnök is kétezer cserepet küldött, amit hálásan köszönünk. Interneten keresztül is kértünk segítséget, és meglepődtünk, hogy mennyi segítőkész ember van. Kanadából egy rokonunk is, akiről tudtuk, hogy létezik, de nem tartottuk vele a kapcsolatot, küldött 200 dollárt. Udvarhelyről is többen jelezték, hogy szeretnének segíteni, faanyagot, téglát, pénz adtak” – mondja Gábor, aki ezúton is szeretné megköszönni mindenkinek a támogatást.

„Négyszáz négyzetméter felület volt beépítve, amelyen a műhely és a melléképület mellett két ház is volt. A műhelyben teljes felszereléssel rendelkeztünk, számos, több tízezer eurós munkagépünk égett benn. Egy rakás ócskavassal maradtam” – mondja az asztalos.

Az épületek nem voltak bebiztosítva, a házigazda szeretett volna biztosítást kötni, ám egyetlen cég sem vállalta ezt, mondván, hogy ha nagyobb mennyiségű fát tárolnak a műhelyben, tűz ellen nem tudják biztosítani. „Tankó Albert bácsi a fafaragó-iskolában megtanított, hogy minden darab fa érték. Minden apró darabból lehet valamit varázsolni. A művészeti iskolának gyűjtöttem ilyen fadarabkákat, hogy hátha a gyerekek tudnak belőle valamit csinálni, de az is benn égett a műhelyben” – mondja a károsult.

Szabó Gábor és felesége jelenleg egy kis faházban laknak, amelyet nemrég húztak fel a régi ház helyén, három lányuk pedig nagyszülőknél, rokonoknál tartózkodik. A házigazda reméli, mire a tél beköszönt, az új téglaház egyik részébe be tudnak költözni. „Mindenképp azt akartam, hogy itt feküdjek s itt keljek, ne kelljen szomszédolni. Azért is készítettük el ezt a kis faházat. A villanyt éppen ma vezették be, de fürödni még máshoz járunk.”

Az asztalos azok segítségét is kéri, akiknek szükségük van fából készült minőségi tárgyakra – ajtóra, ablakra, konyha- és szobabútorokra, faragott székely kapura stb. –, hogy vele készíttessék el, hiszen minden lejre szüksége van ahhoz, hogy újraépítse házát, valamint megteremtse a feltételeket, hogy továbbra is dolgozhasson szakmájában és eltartsa ötfős családját. „Sokan el sem tudják képzelni, hogy mennyire összetartóak a székelyek a bajban. Én most tapasztaltam meg, és nagyon jó érzéssel tölt el. Köszönöm mindenkinek. Üzenem a fiataloknak, hogy ne menjenek sehová a szülőföldjükről, hiszen ha baj van, itt mindig számíthatnak a közösség segítségére” – véli Gábor.

Aki pénzzel szeretne segíteni, a következő számlára utalhatja: Szabó Gábor, BancPost, RO25BPOS21103584964RON03.