A község elöljárója, a harmadik teljes mandátumát a tavalyi helyhatósági választások után megkezdő Rigó Mihály (RMDSZ) sorolja a befejezett és megkezdett programokat. „Hat palló van immár és egy 40 méter hosszú, korláttal ellátott úgynevezett felüljáró, amely kiváltva két palló szerepét, egyúttal a szikla oldalában is biztonságossá teszi a gyalogosok közlekedését. A turistaösvény felújítása a Vargyas-szorosban nyolcvanezer lejbe került. Most olyan túrázók is megközelíthetik a barlangot, akik egyébként nem mernének odamenni. Ezt az is bizonyítja, hogy az átadás után – szeptember elején - kirándulást szerveztünk a helyi tanács dolgozói számára. Minden kolléga jelen volt. Volt olyan alkalmazott, aki  töredelmesen bevallotta, hogy ő még pionír korában, valamikor a hatvanas évek elején járt a szurdokban és a barlangnál, s most minden különösebb megerőltetés nélkül oda tudott menni. Saját magunkon teszteltük az elvégzetteket, s az a meggyőződésünk, hogy sikeres munkát végeztünk. Egyébként az utóbbi három-négy hónapban jelentősen emelkedett a látogatók száma, én magam is három alkalommal jártam ott idegenvezetőként. Egyébként tőlünk teljesen függetlenül egy elég népes csoport töltötte a barlang környékén, Vargyasban a szilvesztert” – mondta a polgármester. A Hargita megyei tanács új irányítótáblákat, „legendáriumot” helyezett ki a község területére. Három ilyen idegenvezető tábla segíti az embereket.

A barlang látogatását a helyi turisztikai iroda szervezhetné

Homoródalmás önkormányzata saját kezelésbe vette a Vargyas-völgyébe vezető községi utat is, amelyből 3 kilométert sikerült felújíttatniuk, ötvenezer lej értékben, ez a nehezebb és rosszabb táv volt, jövőre maradt a másik 3 kilométeres szakasz, amely közelebb esik a szurdokhoz és viszonylag könnyen elvégezhető majd a feljavítása. Szélesítésről, kövezésről, makadám út építéséről van szó ebben az esetben. Közismert tény, hogy azokban a községekben, ahol jelentős idegenforgalmi változások vannak – Máréfalván, Korondon –, ott pár évvel ezelőtt létrehozták a turisztikai információs irodákat, azokat szakképzett személyzettel töltötték fel és így, jelentékenyen segítve az információk áramlását, komoly eredményeket valósítottak meg azóta.

„Almáson a siker még nem teljes. Pillanatnyilag azon a szinten vagyunk – folytatja a polgármester –, hogy véget ért a korábban megvásárolt autentikus parasztház felújítása, ahol az egyik helyiségben Szabó Gyula-emlékszobát hozunk létre, a másikban pedig maga az információs iroda fog működni. Ennek a munkálatnak az értéke 98 900 euró. Szabó Gyula örököseivel megállapodtunk abban, hogy átadják az író néhány személyes tárgyát, az írógépét, az íróasztalát, kéziratokat és fényképeket, amelyeket itt kiállíthatunk, bemutathatunk az látogatóknak. Az irodahelyiség részére pedig megrendeltük Székelyudvarhelyen a nyers bútort, amelyet helyi kézművesek fognak kifesteni, hiszen az elmúlt másfél évtizedben, az itt megtartott nyári bútorfestőtáborok jóvoltából többen is magas szinten elsajátították ezt a tudást. Pillanatnyilag egy „idegenforgalmi” alkalmazottunk van, de hamarosan még egy szervezői-szakelőadói állást kell létesítenünk. Ezzel az a gond, hogy az előírások megszabják, hogy szakképzett, lehetőleg egyetemi-főiskolai szakirányú képzéssel rendelkező és idegen nyelve(ke)t beszélő alkalmazottaink legyenek, de ugyanakkor a bérezési lehetőség gyakran alatta marad még egy átlagos tanár fizetésének is.

Helyi ipart, kiszolgáló üzletágakat kell létrehozni

A másik feladat, amelyet előbb-utóbb itt is meg kell oldani, hogy olyan vállalkozások jöjjenek létre, amelyek kiegészítik és generálják a turizmust. Ilyenek cégek pedig alig léteznek. Hosszabb távon talán a LEADER-program lesz erre alkamas. Éppen most január végén jár le egy ilyen jellegű kiírás, próbálunk tanácsokat adni, próbáljuk irányítani a vállalkozókat és a civileket, hogy pályázzanak. Mivel utófinanszírozásról van szó, s a programok gyors lefolyásúak, csak az tudja végigvinni, aki megfelelő tőkével és kapacitással rendelkezik. Ilyen pedig nálunk – egyelőre – a közbirtokosság, illetve az általa létrehozott cég vagy cégcsoport, amely akár a legnagyobb munkaadóvá válhat később a községben. Végül is egy osztatlan közös tulajdonról van szó, amelyből a tagság is prosperálhat, illetve azok a későbbi betelepülők, akik tulajdonképpen a nyers munkaerőt, annak egy jelentős hányadát jelentenék. Nem LEADER-projekt volt ugyan, de tavaly a közbirtokosság erdőtisztítási és -karbantartási munkálatokat vállalt, amelyben az 50 lejes napi juttatás nem volt túlságosan vonzó a helyi munkanélkülieknek és a szociálisan támogatottaknak. Ennyire futotta, ilyen lehetőségük volt, s végül a hasonló munkákat korábban is felvállaló brigádot kellett mozgósítani, amely szakszerűen és „olcsón” elvégezte a feladatot.”

A munkahelyek hiánya feszültségeket gerjeszt

Volt egy olyan időszak Homoródalmáson, amikor a helyi cigány lakosság egy része képtelen volt a beilleszkedésre. Bő egy éve azonban nem hallani etnikai jellegű konfliktusokról, és a tudatlanságból, a beilleszkedési, viselkedési zavarokból, a közösségi normák be nem tartásából származó ellentétekről sem. Van azonban egy mintegy negyven fős réteg, amellyel gondok vannak. A polgármester szerint lehet bánni vélük. „Először is integrálni kell őket, már az óvodánál kell kezdeni. A cigánygyermekek zöme jár óvodába és iskolába. Jelentős részük el is végzi talán a nyolcadik osztályt. A későbbiekben azonban nem lehet tudni, hogy mi történik vélük, hiszen ez a 40 fős kontingens is jórészt az 1990 után felnövekedett fiatalok közül került ki. Most azt tesszük, hogy a segélyezést tényleges köz- és közhasznú munka elvégzésétől tesszük függővé. Erre van lehetőség és törvényes eszköz is! Odajutottunk, hogy bírósági feljelentést tettünk azon személyek ellen, akik a kisebb-nagyobb kihágásokért nem fizettek büntetést. Általunk megbízott emberek fogják irányítani ezeket az egyéneket, hogy a kiszabott munkát időben és a megfelelő szinten elvégezzék. Ha ez sem lesz hatásos, akkor a következő lépcső a letöltendő tényleges börtönbüntetés, amelynek talán lesz akkora elrettentő ereje, hogy sokan megszokják és elfogadják a munkát, mint alapvető életviteli lehetőséget.”

Csak összhang legyen a faluban működő hivatalok és intézmények között

„Megnéztük, folyamatosan figyeljük a szomszédos községek életét. Úgy látjuk, hogy ott zajlik normálisan az élet, ahol nincsen széthúzás. Nem jók a politika és az érdekellentétek által megosztott kisközösségek. Almásnak az a szerencséje, hogy úgy a községi tanács, mint a helyi általános iskola vezetése, a közbirtokosság, a gazdák közössége, a közbirtokosság cégei egyaránt megtalálják a közös hangot, s ez a folyamat arra való, arra jó, hogy az itt lakók érdekeit szolgálja, hogy megállítsa az elvándorlást, hogy minőségivé tegye a vidéki életet, amely egyébként valóban az (!), ha tudatosan élünk vele és benne” – mondta befejezésül a polgármester.

Egyébként léteznek működő és itt nem ábrázolt kezdeményezések is. Van egy sípálya, és még felvonó is üzemel rajta. Hamarosan pedig megnyílik egy olyan panzió, amely a falusi vendéglátás keretében, helyi alapanyagokból élelmezi majd a turistákat, helyi gyártású szuveníreket és helyi látnivalókat kínál az idelátogatóknak. Ezekről a fejlesztésekről majd riportunk következő részében olvashatnak.