A dályai fekete sereg

Tekintse meg fotógalériánkat!

A dályai református templom a falu központjában tornyosul, az előtte álló diófa már nagyjából elhullatta leveleit: itt parkoltunk, a recsegő avarban. Érkezésünket parányi, fekete-rozsda színű macska üdvözölte, majd a paplak tárva-nyitva álló kapujából két egyforma és mégis különböző kutyakölyök jelent meg. Fülöp Szabolcs érkezésünkre posztómellényt vett lenvászon ingére, így vágtunk neki a domboldalnak. „A minap a reggeli fagytól kicsit megijedtünk, behajtottuk az állatokat az istállóba. Aznap egyikük semennyit, a többi pedig hatvan százalékkal kevesebb tejet adott” – magyarázta a lelkész.

A villanypásztorral körülvett terület közepén bokorcsoport áll, itt és a terület tetején lévő patakmederben szoktak dagonyázni a bivalyok „a nyári száz fokokban” – tudtuk meg Fülöp Szabolcstól. A fekete állatok legnagyobbika – meglepő módon nem a bika – Zsuzsa, érkezésünkre felkapja fejét. „Zsuzsi – kifejezetten nagy példány, borjazás előtt 730 kilót mértünk – meg volt gyötörve: Oláhtyúkosról való, onnan előbb egy másik állattal Városfalvára, majd hozzám szállították. Eléggé megviselte az út” – tudtuk meg a gazdától. Stella, aki Marcellávak együtt csak nevelkedni jött Székelydályára, meglehetősen temperamentumos nőstény, érkezésünkre ugyan nem támadt, de irritáltan ingatta fejét. „Stella bizalmatlan, viszont sikerült odáig elérni vele, hogy amikor megkötik fejni, nem rázza a fejét” – magyarázza Fülöp. A körülöttünk gyülekező 16 bivalyból 13 a református lelkészé, többek között néhány borjú és Rigó, a bika.

Rigó négy és fél éves, óvodáskorú – állapítottuk meg a 650 kilós állatról. „A bika még nem nőtte ki magát, ugyanis a bivalybikák, akárcsak a lovak, hatéves korukig nőnek” – tette hozzá a gazda, megjegyezvén, Rigó nem nagy termetű, felnőtt korára körülbelül nyolc mázsás lesz. A rendkívül szelíd tekintetű bikát különben meg lehet lovagolni, ajánlotta a gazda, ezúttal azonban beértük a simogatással, vakarászással. Fotósunk a hölgyek körében aratott nagy sikert, Fülöp szerint jó jel, hogy néhány percnyi álldogálás után Dojna maga követelte a simogatást.

Mindegyikük önálló személyiség, viszont amikor megismernek és megszoknak, nagyon ragaszkodók tudnak lenni – magyarázta a lelkész. A csorda kilenc fejősállata körülbelül 35–40 liter tejet ad naponta úgy, hogy a borjak napközben a legelőn szophatnak. Ekkora mennyiségnél már muszáj valamint kezdeni a tejjel – jegyezte meg Fülöp.

A Fülöp család 2002-ben költözött Székelydályára, a magát városi legénynek valló lelekész ekkor még nem ismerte a bivalyokat. „Számos magyar művészettörténeti előadásra jártunk feleségemmel, és ott nagyon erősen hangsúlyozták a népi szokásvilág fontosságát. Ebben a környezetben aztán megérett bennünk az elhatározás, hogy veszünk egy tehenet. Egy hét múlva úgy döntöttünk, hogy ha már van tehenünk, akkor veszünk egy lovat is. Az első tehenet az égei tetőn keresztül vezettük haza ketten, akkor mondtam, hogy a jelenet egy csehszlovák vígjátékba illene” – mesélte nevetve a lelkész. Mindez hét éve történt.

A változás akkor történt, amikor Fülöp Rózsa hortobágyi biogazda felkérésére a Homoródújfaluban vásárolt bivalycsorda exportálásában segédkezett a magyarországi vállalkozónak. Fizetsége egy bivaly volt – tudtuk meg.

„Amikor már ennyi állat van, valamint kell kezdeni, hogy fenntartsd őket. Először tejünk volt, kezdtük eladogatni annak, aki kért. A környéken volt egy holland segélyből vásárolt vajköpülő, és akkor már vajat is készítettünk. Tavaly tehát volt tej, vaj, túró és sima sajt” – folytatta a gazda. Fülöp felesége, Anna az idei év elején vett részt egy sajtkonferencián, a tanfolyam befejeztével kezdtek kísérletezni a különböző érlelt, friss, lágy, kemény és félkemény sajtok készítésével. „Kaland volt, hisz a szakik sem tudtak többet a dologról, mint mi. Lényegében van egy technológia, ami a tehéntejjel működött, és nem tudtuk, a bivalytejjel mi sül majd ki belőle” – avatott be a lelkész.

A csíkszeredai Hagyományos termékek vásárára is benevezett a Fülöp család: két termékük, a natúr és a gyümölcsös bivalyjoghurt, valamint az ún. Hegyi sajt két kategóriában első díjat nyert. A bivalyjoghurthoz egy olyan kultúrát szereztek Mosonmagyaróvárról, ami egyrészt bio, másrészt pedig nem savanyú, hanem édeskésebb joghurtot eredményez, a Hegyi sajt fantázianevű termék pedig egy három-négy hónapig érlelt félkemény sajtféle. „Az ilyen vásároknál az is fontos, hogy a vásárló a termelővel beszélgethet. Nálunk még nem érett meg a társadalom arra, hogy a vásárló a termelőhöz kimenjen vidékre. Mi így hetente kétszer, kedden és pénteken járunk be Udvarhelyre, tizenvalahány családnak házhoz szállítjuk a tejtermékeket” – egészítette ki a lelkész.

A templom felé visszavezető úton a református lelkész hozzátette, sok mindenre megtanították a bivalyok és a természet, az állattartói életforma a gondolkodásmód megváltozásával is jár. Nem véletlenül a bivaly a keleti állatöv nyári napfordulós hónapját jelölő állat. A nyári napforduló idején van a legtöbb fény és a legtöbb lehetősége az életnek, azaz a legtöbb lehetőség a szeretetre, az ingyen kegyelemre stb. Az anyai szeretet ennek egyik legszebb példája, és például a bivalyok is nagyon ragaszkodnak borjaikhoz. A domboldalról lefele vadkárok nyomait kerestük, kérdésünkre Fülöp nagyot nevet: ezeknek az állatoknak nem megy neki a medve, legalábbis eddig nem akart. „Találkoztunk itt már medvével, de nagy ívben kikerülte a bivalyokat.”