Magyarázkodásra szorult Csíkszereda polgármestere, miután Románia nemzeti ünnepén a város egyik szocreál épületét a román zászló színeivel világíttatta meg. Hiba volt a románok felé tett látványos gesztus, illetve szükség volt a mentegetőzésre?
„Annyit szeretnék változtatni a dolgokon, hogy ettől fogva a sajtótájékoztatóinkat sajtótájékoztató formájában tartjuk. Amikor pedig időszerű lesz, akkor tartunk sajtókonferenciát, ami azt jelenti, hogy a sajtó is kérdez.”
De, Péter, akkor tényleg figyelni kell ránk! És elviselni azt is, hogy neked nem tetsző kérdések fognak elhangzani. Fájni fog, Péter, fájni fog. De gyere! Elleszünk veled is valahogy, mint a medvével.
Ez a beszélgetés is a manapság megszokott forgatókönyv alapján alakult: a társaság egy része a vakcina mellett érvelt, a többiek pedig az oltóanyag ellen szólaltak fel. Úgy tűnt, esély sincs arra, hogy közeledjenek az álláspontok.
Amilyen lendülettel és elhivatottsággal bizonygatták a tavaly őszi helyhatósági választás kampányában Székelyudvarhellyel kapcsolatos elhivatottságukat és terveiket, ugyanolyan csendben mondanak le a rájuk ruházott feladataikról a POL erős emberei.
A szavaknak, nyilatkozatoknak rendkívüli súlyuk van – akárcsak a hallgatásnak. Ennek tudatában egy fontos embernek, mondjuk egy miniszternek mérlegelnie kell, hogy mikor szólal meg, és mikor dönt úgy, inkább hallgat.
Gyergyószéken végre megvalósult az, amit sok helyen csak papíron vallanak, hogy a város a vidékével együtt kellene éljen. Jó érzés volt látni, hogy a lokálpatrióta egók itt nem oltották ki egymást.
Tehetetlenség, hozzánemértés, magyarázkodás, mentegetőzés – kapásból ezek a szavak juthatnak eszünkbe, ha bizonyos székelyföldi utak, utcák, hidak karbantartásáról esik szó.
Ha semmi sem változik, akkor nem kell már sokat várni, és bevételhiányuk következtében szép lassan leteszik a puskákat a vadászok.
Kérdés, hogy valóban szükség(ünk) van ezekre az elismerő szavakra, mondatokra, újságcikkekre, televíziós híranyagokra? Illetve az is megválaszolásra vár, hogy a románság miért tartotta fontosnak erről ily módon szót ejteni?
Minden ünnep alkalom. Lehetőség, hogy kettőt hátralépjünk, és távolabbról tekintsünk arra, mi is zajlik körülöttünk. Igaz, nekünk, székelyföldi és erdélyi magyaroknak többet kell lépegetnünk vissza.
Noha lejárt már a téli szezon a Madarasi Hargitán is, attól még ideig-óráig visszatérhet a tél a hegyekbe. Így is lett, lehavazott a Hargitán, videón mutatjuk a már magunk mögött remélt tél visszasettenkedését. Reméljük, csak beköszönt, megy is tovább.
Ez nemcsak szerencsétlenség, hanem lehetőség is: akár székelyföldi összefogással mintamegoldás is születhet Csíkszeredában.
Most már tudjuk, hogy négy halottja van a Washingtonban történt erőszakos eseményeknek, miként azt is, hogy Donald Trump minden értelemben elbukta az elnökválasztást.
Valahogy nem vesszük észre, hogy az európai uniós támogatásnak nem feltétlen az a célja, hogy mindent legletteljünk, gipszkartonozzunk, hanem források bevonásával működőképessé tegyük a környezetünket.
Az immár politikai pártként működő, és az RMDSZ-nél is lényegesebb választói felhatalmazást szerző AUR innentől kezdve ott és annyiszor rúghat a magyarságba, ahol és ahányszor csak akar.
Górcső alá veszünk két olyan székelyföldi polgármestert, akik az elmúlt években nagyban meghatározták saját városuk fejlődését, irányvonalát. Előbbi esetében már csak visszatekinteni tudunk, utóbbi kapcsán azonban van mód előre látni is.
Az úzvölgyi katonatemetőben tavaly tavasszal állított betonkeresztek és az emlékmű egyelőre nem távolíthatók el. Ez majd csak abban az esetben lesz lehetséges, amikor a Csíkszentmárton és a Bákó Megyei Prefektusi Hivatal által indított perben jogerős ítélet születik.
Székelyudvarhely választott. Az eddig megszokott arcok helyett új emberek kaptak bizalmat a képviselő-testületben. Az ismert magyar pártlógók, a hivatásos politikusok veszítettek.