Letették az egyenruhát a gimisek

Nem viselnek többé uniformist a Tamási Áron Gimnázium végzősei: a tanintézettől 145 diák búcsúzott el pénteken délelőtt. A zuhogó esőre való tekintettel az udvaron megtartani kívánt ünnepséget a tanintézet szomszédságában levő római katolikus templomban bonyolították le – az istenháza zsúfolásig telt kicsikkel és nagyokkal.

A köszöntők sorát Laczkó György igazgató nyitotta, kiemelve: a ballagók szülei négy éve a gimis tanárokra bízták gyerekeik oktatását, nevelését, ők pedig igyekeztek felkészíteni a fiatalokat az érettségire és az életre a négy év alatt azonban nem csak ők egyengették a diákok útját, hanem a tanítványok is hatottak pedagógusaikra, formálták személyiségüket. Kiemelte: büszke arra, hogy az iskola diákságának továbbtanulási és a különféle versenyeken való részvételi aránya a térség legjobbja, hozzáfűzve, megfigyelései szerint a diákok is büszkék iskolájukra, így annak jelképeként az idei tanévtől bevezetett egyenruhát is többnyire örömmel viselték.

A következőkben Holló László, a katolikus egyház vagyonát kezelő Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány vezetője elevenítette fel az iskola történetét, kiemelve, a templomi padokban ülő, népviseletbe öltözött fiatalokban látja a jövőt, a keresztény értékek továbbvitelét. Ezt követően Borboly Csaba megyeitanács-elnök üdvözölte a tanárokat – megköszönve a romániai pedagógusok nehéz helyzetében és a jelenlegi iskolai körülmények között kifejtett eredményes munkát –, majd elmondta: a fiatalok a jövő értelmiségi rétege, akiknek bízniuk kell saját magukban és tudásukkal, munkájukkal térségüket kell gazdagítaniuk.

Pozitív jövőképet vázoltak

A későbbiekben Bartolf Hedvig megyei főtanfelügyelő arra intette a diákokat, hogy soha ne riadjanak vissza az első kudarctól, s bátorságot kívánt ahhoz, hogy véghezvigyék terveiket, majd Bunta Levente polgármester az időre reflektálva elmondta: útra induláskor szerencsét hoz az eső, így ezt jó előjelnek tekinthetik a végzősök. A búcsúzó és búcsúztató tanulók is pozitív jövőképet vetítettek elő ünnepi beszédeikben, visszaemlékezve az elmúlt évekre, ugyanakkor hangsúlyozva, a természet harmóniájából sokat lehet tanulni az életről. Az ünnepség énekkel és szavalattal zárult.