Kazahsztánban motoroznak a székelyek

A kalandvágy és a motorozás iránti szenvedély miatt pattant vasparipájára a Magyarországon élő, szentegyházi Prodaniuk (Dini) Dénes és a sepsiszentgyörgyi Verzár (Oszi) Oszkár, hogy kilenc országot átszelő, 54 napig tartó, 21 400 kilométeres túrára induljon. A két székely motoros Suzuki DLV-Strom 650-es motorokon vágott neki a nagy kalandnak június ötödikén a magyarországi Csömörről, és még aznap Lengyelországig jutottak el.

Kalandjaikról, útközben átélt élményeikről Verzár otthon maradt párja ad hírt a Két székely Mongóliában elnevezésű Facebook-oldalon. Mint írja, a második nap mintegy három és fél órába telt a lengyel–fehérorosz határon való átkelés, de utána sem volt kalandoktól mentes a nap, hiszen minszki szálláshelyük koordinátái hibásan szerepeltek az internetes oldalon, ahol a szállást foglalták, így sötétben kellett terepezniük. Végül egy másik szálláshelyen pihentek meg, onnan indultak Moszkva irányába, ahol városnézésre is időt szakítottak. A Moszkvából kivezető másfél órás gurulás után a két székely motoros Kazahsztán felé tartott, ahol a Salkar-tó mellett vertek sátrat, és egy helyi motoroscsapat látta vendégül őket.

Az elmúlt hétvégén a kazahsztáni Aktobét akarták megnézni, ám mivel az elmúlt időszakban terrorcselekmények helyszíne volt a város, inkább elkerülték. „A veszélyről ők is megbizonyosodhattak, mert a város bejáratait gépfegyveres katonák őrizték” – olvasható a beszámolóban. Szerdán az Aralnál éjszakáztak, ahol a kiszáradt tó elszomorító látványt nyújtott. Az egykor gazdag vidéket kietlenné tette a szovjet mezőgazdaság, és a kiszáradóban lévő Aral-tó 2004-re elvesztette korábbi területének 75, vízmennyiségének 90 százalékát. A motorosok az elkövetkező napokban a tervek szerint Kazahsztánon át egészen Ulánbátorig, Mongólia fővárosáig motoroznak. Onnan a Bajkál-tóhoz, majd a transzszibériai vasútvonal csomópontján, Novoszibirszken vissza Ukrajnáig gurulnak, ahol reményeik szerint Csernobilt is érintik. Az út utolsó szakaszán Moldván át Székelyföldig vezet az útjuk, és néhány pihenőnap után, július végén visszatérnek Magyarországra.

Az úthoz szükséges felszerelés mellé a két motoros csomagjába tíz könyv is került. Az anyaország ölében című kötetből, amelyet Verzár édesanyja írt, a fiúk minden országban egy-egy példányt hagynak egy ott élő magyarnak vagy számukra kedves személynek, a tizedik könyvbe pedig a megajándékozottak kézjegyeit gyűjtik össze. Reményeik szerint a tizedik példányt hazaérkezésük után árverésre bocsátják, az így befolyt pénzt pedig egy határon túli magyar közösségnek ajánlanák fel. A motoros peregrinusok a túra befejezése után könyvben szeretnék elmesélni utazásuk valamennyi részletét.