Farsangfarka Alsósófalván

Húshagyókedden gálaműsorral vette kezdetét az alsósófalvi farsangi mulatság, melyen a helyi Fonó Hagyományőrző és a Gyermekláncfű tánccsoportok mellett a pálpataki ifjúsági, a kibédi Madaras Gábor, a sóváradi Szuszékdöngetők, valamint Marosszentanna község néptánccsoportja is fellépett.
Hamvazószerdán délelőtt indult falujáró útjára a maszkurahad: a színes, hangos társaság a megszokott útvonal szerint az alsósófalvi Művelődési Háztól indult, majd kora délutánra kanyarodott vissza a település központjában lévő „Nagybolt” előtti térre. Bányászok, alkalmi cigányok, asszonyoknak öltözött férfiak és Sófalva Főszakácsa követte a keresztvivő és a kakaskoszorús által vezetett sort.

„Meghótt már a vén Dobai, nem is volt már ő korai” – visszhangzott a sirató. A maszkurákat tömeg kísérte végig az utcákon, a szerencsés kíváncsiskodókat farsangi fánkkal és süteményekkel meg persze az elmaradhatatlan szilvapálinkával és borral kínálták, a többiek ábrázatát – szerencsehozó gyanánt – korommal kenték be a helybéliek.

A település főterén kora délután már toporgó tömeg várta a gyászmenetet, egész csoportok érkeztek autóbusszal Sófalvára „csudát látni”.

„Siratóasszonyok, gyászos gyülekezet! A végbúcsú órája immár elérkezett. Akit körülállunk itten, annak immár vége, nemsokára lészen csendes pihenése” – kezdte a pap a siratók jajveszékelése közepette. A szalmából készült Illyést „tizenkét felesége, ötvenkét nagy gyermeke és háromszázhatvanöt unokája” búcsúztatta, a siratóasszonyok némelyike „majd belédöglött” a nagy fájdalomba. Miután a falu apraja-nagyja és a víg farsangozók is búcsút vettek Illyéstől, lángra lobbantották a szalmabábut, majd táncra perdült a díszes társaság. A bámészkodóknak kedvüket szegte ugyan a csípős, sűrű füst, a helybéliek azonban nem tágítottak: a szabadtéri táncolás tán még órákig folytatódott volna, ha zárásként torra nem várják a farsangolókat.