Egy rockkocsma története

Amikor öt és fél éve átvették, egy rossz nevű kocsma volt, ahová csak a megbélyegzettek, a zülöttek tértek be, azonban olyan emberek voltak, „akiket elfogadtunk és akik elfogadtak, ahol jól éreztük magunkat. Ott pipázgattunk, meccset néztünk, szocializálódtunk. Hogy az akkori tulajdonosok ezt így akarták vagy sem, azt nem tudom, de a lényeg, hogy amikor a felső G. megnyílt, az alsó G. el lett hanyagolva. A működtető, látva, hogy szerintem a bért sem tudja kitermelni, végigkérdezte a törzsvendégeket, köztük engem is, hogy nem érdekel-e. Volt benne egy dobkályha, nagyon szűkös italkészlet, alig tért be valaki. Bíró Levente barátommal eldöntöttük, hogy megmentjük a kocsmát. Egy nagyon rossz hírűből visszaállítani egy kedvelt hellyé nem volt könnyű” – emlékezett vissza Orosz-Pál Levente, az alsó G. társtulajdonosa.

Átalakították oly módon, hogy könnyebb legyen a kiszolgálás, de valamelyest őrizze meg régi jellegét is, ugyanakkor elkezdtek kísérletezni, milyen réteget célozzanak meg, próbáltak valamilyen kultúrjelleget is kölcsönözni a helynek. Egy idő után tematikus napokat szerveztek: kedden és szerdán kivetítették a nagyobb sportmérkőzéseket, vasárnap audíciókat szerveztek, volt könyvbemutató, koncert és sok fellépő. „Aztán kezdtünk játszadozni: csütörtökön legyen rocknap, pénteken és szombaton pedig a fiatalok által kedvelt zene. A vendéglátósok többsége tudja, hogy a 19–27 év közötti korosztály jár rendszeresen szórakozóhelyekre, a családosok már sokkal ritkábban. Egy teljesen új generáció kezdte megkedvelni, sőt át is venni az uralmat a G. fölött. Eljutottunk arra a szintre, amikor már nagyon fiatalosan, másként kellett működtetni. A háttérben maradva olyan fiatal, következetes csapatnak adtuk át, amely sokkal több odafigyeléssel tudja működtetni, hiszen közelebb állnak ahhoz a korosztályhoz, amely szeret az alsó G-be járni, így jobban rá tudnak hangolódni az igényeikre. Biztosan lesznek rendezvények, akarnak majd újítani, de a törzsközönséget meg fogják tartani” – reméli Orosz-Pál.

Úgy érzi, sikerült átmenteni egy korszakot, felfuttatni egy lepattant kocsmát és nagy törzsközönséget kialakítani. Ez a korszak számára egy érdekes kísérlet volt: egyfelől hobbi, másfelől kihívás. De mérlegelnie kellett, a sokkal több energiát kívánó egyéb tevékenysége mellett el kellett döntenie a prioritásokat, és a kocsmára már nem jut elég idő.