Csűrök rogytak össze a hó súlya alatt

A korondi eltérő után Atyha irányában csak nehézkesen araszolgat az autó a vakítóan fehér úton. Bár a hó nagyját félretolták, kisautóval csak azok vállalják a kalandot, akiknek halaszthatatlan dolguk van a faluban. A folyamatos havazás miatt töméntelen hó gyűlt össze, a kilométerkő is épp csak hogy kilátszik a méteres hótakaró alól. A településen azért nem állt meg teljesen az élet, bár  az utcán kevés emberrel találkozik az arra járó, a helyi bolt nyitva tart. Élelemben sem szenvednek hiányt a helybéliek, minden falusi háznál kitart az éléskamrába begyűjtött ennivaló, mindennap szállítanak kenyeret a településre.

Balázs Erzsébeték portáján kis ösvényt vágtak a kaputól a ház bejáratáig, az udvaron az autót és a traktort majdnem teljesen betakarta a hó, ami túlzás nélkül kétméteres kupacokban áll. A ház asszonyától a szomszéd ház sorsáról érdeklődtünk, ahol a csűr teljesen megomlott, a 20 éve lakatlan ház is erre a sorsra juthat, ha az időjárás nem enyhül.

Atyhában is, mint sok más településen, számos lakatlan ház árválkodik a rendezetlen tulajdonviszonyok miatt. Vagy az örökösök nem tudtak kiegyezni, vagy elvándoroltak, vagy pedig nincs pénz a régi épületek felújítására, így sok ház gazdátlanul maradt. „A szomszéd csűr az első hó súlya alatt szakadt be, de csodálkozunk, hiszen elég kemény szerkezetű épület volt. De nem ez az egyetlen melléképület, ami összedőlt, a nagy mennyiségű vizes hó még a jó állapotban lévő épületek tetejét is benyomja.

Mi is letakaríttattuk az épületeink tetejéről, de mind itt van az udvarunkon, nincs hová elhordani. Amint egy picit olvadni kezd, muszáj lesz kihordjuk az utcára, mert félünk, hogy beszivárog a házba. Nálunk nincs gond az ivóvízzel, még a nagy szárazságban is elegendő vizünk volt, de Pálpatakán és Fenyőkúton a mai napig szekerekkel, szánokkal hordják a vizet” – mondja Erzsébet, aki pálpataki születésű. Ő még emlékszik, hogy gyerekkorában voltak ilyen nagy telek, a hófúvások miatt a kerítések teteje sem látszott ki a hó alól.

„Amúgy semmi problémánk nincs a nagy hó miatt, megvan mindenünk, csak egyetlen gondunk van: a hó összetörte a gyümölcsfákat. Valamelyikszer megyek fel a kertbe, s látom, hogy az összes fa ágát összehasogatta, kitörte, egy sem maradt épen” – közli a szomorú hírt Erzsébet.
A meredek utcácskákon nehéz a járás, ha az autó elindult egy nyomban, megfordulni nincs lehetőség.

Id. Hadnagy Albert rendezi a helyi boltot, a nyolcvanas években kocsmárosként kezdte, de a megcsappant lakosság miatt bezárták az italozót. A boltban minden, háztartáshoz szükséges kellék megtalálható. A bolt délelőtt tart nyitva, egy kis szünetet követően délután ismét kinyit. Hadnagy Albertet házában látogattuk meg, az idős úr készségesen válaszolt kérdésünkre. Megtudtuk, hogy a faluban 317 ház van, körülbelül kétszázan lakhatnak, bár a 1992-es népszámlálás szerint még 342 lakosa volt a településnek.

Rengeteg ház áll üresen, a lakatlan házakat nem gondozzák, így tehetetlenek a rájuk nehezülő teherrel szemben. Hadnagy Albert is megerősítette, hogy nagy kár keletkezett a gyümölcsfákban, de pontosan csak akkor lehet felmérni a veszteséget, amikor elolvad a hó. „Nem voltunk még eddig elzárva a külvilágtól, a miénken kívül járt még egy hóeke, hiszen megyei útként tartják számon. Terhes a közlekedés, s ha nehezen is, de járhatók az utak.” Az idős férfi még emlékszik, amikor gyerekkorában akkora hó hullott a faluban, hogy a szánok a kerítés tetején jártak. Igaz, azóta sem volt példa hasonlóra, bár a mostani lassan ahhoz mérhető. „Nálunk nem lesz gond olvadáskor, mert mi fent vagyunk a hegyen, de lent a völgyben biztosan megnehezíti az ott lakók életét” – véli Hadnagy Albert.

A falu között járva megpillantunk néhány férfit, akik éppen az egyik öreg ház tetejéről hányják le a havat. Közelebb kerülve megtudjuk, a helyi tűzoltócsapat tagjai, akik önkéntes munkával segítenek az idős embereken. Simó István, a tűzoltócsapat tagja elmondta, hogy tizenegyen dolgoznak a településen, megpróbálnak segíteni a tehetetlen, idős embereknek. Nehezen takarítható a háztető, a hó előtt volt egy ónos eső, így teljesen ráfagyott a cserepekre.

Az utcákon a gyerekek kipirult arccal élvezik a szánkózást, szemmel láthatóan örülnek az irdatlan mennyiségű hónak, az idősebbeknek pedig sok álmatlan éjszakát okoz a havazás, hiszen sosem lehet tudni, meddig bírják a terhelést a régi házak tetőszerkezetei.