A megpróbáltatások útvesztőjében

Egy szülőt nem érhet nagyobb fájdalom annál, ha elveszti gyerekét. Nagy Klára mai napig nem dolgozta fel 32 éves lánya és 35 éves veje elvesztését, de erősnek kell lennie, hiszen ott van egy vétlen kisfiú, Hunor, aki szintén gondoskodásra szorul, szeretetre és vigasztalásra van szüksége. A nagymama megpróbálja a lehetetlent: pótolni az elvesztett szülőket. Klára korán elvált férjétől, egyedül nevelte fel két lányát. A bögözi családi házat férjével közösen építették néhány évtizede, ezért férje követelte a részét, azaz felét.

Miután lányuk, Enikő hozzáment a háromszéki fiúhoz, Botondhoz, hazaköltöztek a bögözi házba. Szerették volna mielőbb visszaadni a „tartozást” Enikő édesapjának, ezért a fiatalok kölcsönt vettek fel a bankból, pontosan 250 millió régi lejt. Az édesanya, Klára, lányára íratta saját részét.

Ez 2006-ban történt, azóta az édesapa is meghalt, a fiatalok meg elhunytak abban a szörnyű autóbalesetben. Nagy súly nehezedett a nagymama vállára, hiszen a gyerek nevelése mellett a banki kölcsönt is törlesztenie kell, ami havonta 350 lej. Könyvtárosi keresetéből igen jól kell gazdálkodnia, hogy ne nélkülözzenek.

A ház egyetlen örököse az árván maradt hat éves Hunor, aki még igen messze van attól, hogy önálló keresetéből törleszthesse az adósságot. A nagymama félelme jogos: mi történik majd a gyerekkel, ha ő már nem lesz?!

„Hunornak az otthont az a ház jelenti, ahol született és nevelkedik. Nem szívesen megy el sehová. A tragédia után szakemberek segítségével tudattuk vele a hírt, elmondtuk, hogy anyukáék elmentek az égbe és onnan vigyáznak rá ezután. A körülményekhez képest jól viselkedett, a doktornő azt mondta, hogy éppen abban a négy és öt év között korban volt, amikor a kicsik a régi emlékeket elraktározzák és újak lépnek ezek helyébe.

Nagyon sokat beszélünk a szülőkről, nap mint nap emlegetjük, fényképek vannak, és amikor eszünk, elmondom, hogy ezt az ételt anyuka vagy apuka szeretette, arra is emlékszik, hogy hol járt a szülőkkel, de nem sír. A szakemberek szerint, ha nagyobb korában következik be a tragédia, sokkal nehezebben dolgozta volna fel. A rossz mellett van egy kicsi jó is, hogy a lelkivilágát nem rendítette meg annyira a tragédia. Vigyázunk rá, hogy ne sérüljön” – mondja könnyes szemekkel a nagymama.

„Amikor kimegyünk a temetőbe, mondom neki, hogy mesélje el a szüleinek, hogy mi történt az óvodában. Azt mondja, nem mesél, hiszen ők úgyis látnak mindent, hiszen mindenhol ott vannak. Hála Istennek lelkileg és testileg is nagyon egészséges.” Az elhunyt édesapa, Botond Sepsiszentgyörgyön élő szülei is elváltak, s bár külön-külön látogatják árván maradt unokájukat, nincsenek olyan helyzetben, hogy anyagilag támogathassák. Tartják Hunorral a kapcsolatot, a nagymama gyakrabban látogatja, hetente telefonon is beszél az unokával.

„Hunor a szülők után 350 lejt kap, az én fizetésen 620 lej, valamint kapunk még havonta 97 lejt az államtól, mert rendezem a gyereket. Havonta törlesztem a bank felé az adósságot, szerencsére nagyon korrektek és megértőek a bankban is. Emellett a jó rokonoktól is kapunk segítséget, s akármilyen problémám van, a szomszédokra is mindig számíthatunk. A tanács fele is voltak adósságok, amiket nem kellett visszafizetnünk. Azt is mondtam, hogy sosem tudom megköszönni azt a sok segítséget minden egyes embernek, akik másfél évvel ezelőtt segítettek. Nem hittem, hogy így mellénk állnak, és önzetlenül segítenek” – lábad könnybe ismét a nagymama szeme.

A bögözi házban lakik a nagymama másik lánya is, aki szabadidejében szintén besegít a gyereknevelésben. „Amikor nem dolgozik, akkor ő viszi Hunort óvodába, vagy napközben ő marad vele. Nem tudom, meddig marad velünk, hiszen neki is élnie kell a saját életét, nem kérhetem, hogy áldozza fel magát.”

Klára nyugdíjba vonulásáig még két év van, és attól fél, hogy kicsi nyugdíjából majd nem tudja törleszteni a banki adósságot. „Ha fiatalabb lennék egy picit, akkor teljesen más lenne, de tudom, hogy gyorsan telik az idő. Nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.” A banki kölcsönt 2025-ig kellene visszafizetniük ahhoz, hogy ne vegyék el Hunor otthonát. „Tíz év múlva Hunor még mindig kiskorú lesz, s ha velem történik valami, nem tud annyi pénzt keresni, hogy visszafizesse a kölcsönt. Mindig mondom neki, hogy szeretnie kell mindenkit, és mindenkivel szépen kell beszélnie, mert sok segítségre szorul, amíg felnő és önálló lesz” – mondja Klára.

Rendőr vagy tűzoltó? – még nem döntötte el

Bögözben az óvoda udvarán önfeledten játszó kisfiút találunk. Illedelmesen bemutatkozik, pár perccel később örömmel mutatja meg otthon külön szobáját. A falon az ágy felett a Legendárium térképe, a sarokban számítógép, a földön számos rendőrautó sorakozik. Hunor ugyanis rendőr vagy tűzoltó szeretne lenni.

Gyors és gyakorlott mozdulattal kapcsolja be a számítógépet, s rögtön elkezd játszani. Majd bekapcsolja a tévét is, és lenyom néhány billentyűt a szintetizátoron. Amikor azt kérdezem, milyen játékot szeretne, rövid gondolkodás után rávágja: rendőrautót. Látszik rajta, nincs elkényeztetve, de szeretet veszi körül. Jóérzésű és illemtudó gyerek, kicsit komolyabbnak, megfontoltabbnak tűnik vele egykorú társainál.

A tágas udvaron tesz egy-két kört biciklijével, majd nagymamája kérésére megmutatja az éppen vemhes nyuszit, Foltost, majd a csaholó kutyát is megismerhetjük. Hunor és játszópajtásai nélkül üres lenne a családi ház.

A nagymama semmiképp sem szeretne segítséget kérni, ő mai napig úgy érzi, elég erős ahhoz, hogy megküzdjön a mindennapi nehézségekkel. Nekünk viszont kötelességünk segíteni. Aki megteheti és szeretne hozzájárulni a banki kölcsön csökkenéséhez, a következő számlaszámra utalhat pénzt: Nagy Klára, Banca Carpatica, RO24CARP021100269461RO02.