Kuba: a szociofotósok paradicsoma

A két testvér a tavaly novemberben tíz napon át fotózta a látnivalókat, ezért is nagyon nehéz volt a válogatás, hiszen – ahogy Both Gyula magyarázta – egy kiállításon bemutatni Kubát, elég nehéz vállalkozás.

„Azt a társadalmat, életmódot próbáljuk visszaadni fotóink által, ami jellemzi azt az országot, ahol 50 éve áll az idő” – mondta a fotós. Ötven-hatvanéves gépkocsik közlekednek, mindenki ráérős, senki nem siet, meleg éghajlat lévén fűtésgondok nincsenek, de van sok szemét, nyomor, olyan házak, amelyekben évtizedek óta nincs víz és villany. A vízért hosszú sorokat állnak műanyag palackjaikkal, egy vízszállító jármű gondoskodik rendszeresen erről. Kis, sötét lakásokban sokan élnek együtt, az épületek omladoznak, lelakottak. Ugyanakkor látszanak még a spanyol kultúra nyomai, nem romboltak le mindent, a kastélyok felújítása is elkezdődött. Havannában a szociofotós számára rengeteg a téma – ezért úgy válogatták össze a kiállítás anyagát, hogy a szegénység mellett bemutassák, hogyan szórakoznak, énekelnek, táncolnak úton-útfélen a havannaiak.

„A nagy kontrasztok városa Havanna, Kuba fővárosa, vannak gyönyörűen felújított épületek, illetve olyanok, amelyeknek csak a külső faluk áll, az is kitámasztva, hogy látható legyen, milyen volt egykoron” – meséli különleges élményeit Both Gyula.  „Időutazás volt ez számunkra” – tette hozzá.

A pénteken este nyíló tárlaton 52 kép látható, fele-fele arányban Both Gyula és Both Attila alkotásai, régi, még mindig forgalomban lévő gépkocsikról, havannai emberekről, kisgyerekekről, zenészekről, táncosokról, utcákról, épületekről, Havanna központjáról, a világörökség részét képező régi belvárosról, az óceán partján halászgató emberekról, a leghíresebb és leglátogatottabb kocsmáról, ahová Hemingway is rendszeresen járt.