Csíkszék
Gyergyószék
Háromszék
Marosszék
Udvarhelyszék

Az otthon öröme: Jobbágytelke

Gligor Róbert László 2012. augusztus 22., 18:31 utolsó módosítás: 2012. augusztus 22., 19:01

Második alkalommal szervezett falutalálkozót a hétvégén a helyi kulturális egyesület a székelyhodosi önkormányzat segítségével. A hazatért elszármazottak úgy érzik: sokat jelent az ilyen találkozási alkalom.

Fotó: Gligor Róbert László

Az ünnepség a templomban kezdődött, ahol Rózsa Gáspár deményházi plébános tartott szentmisét, amelyen hangoztatta: az embernek különösen fontos számon tartani gyökereit, ismerni azt a környezetet, amely emberré nevelte őt. Az ember attól válik emberré és nemcsak felnőtté, hogy megismer másokat is, de megismeri önmagát is.

Az ünneplő tömeg a marossárpataki Mátyás-huszárok vezetésével a falumúzemhoz vonult, ahol a köszöntők mellett a helyi gyerekek énekeltek és olyan szavalatok is elhangzottak, mint Petres Kálmán: Szülőföldem vagy Magyari Lajos: Van olyan föld. A műsor után a  gyerekek főleg a lovaknál kíváncsiskodtak, míg a felnőttek inkább a múzeumot látogatták meg és egy pohár pálinka mellett társalogtak. Délután a kultúrotthonban szórakozhatott a közönség: a héderfáji néptánccsoportot látták vendégül, akik mezőségi táncrendet mutattak be. Mellettük természetesen helyi népdalokkal, szavalatokkal, majd helyi táncrenddel fellépett a hagyományőrző jobbágytelki együttes is.

Meg kell állítani a pusztulást

Köszöntő beszédében a község polgármestere, Barabási Ottó reményét fejezte ki, hogy a szép kkezdeményezés hagyománnyá érik, és a jobbágytelkiek, az elszármazottak, a vendégek ismételt találkozásai felélesztik a közös szülőföld szeretetét, amelyben emberi létünk gyökerezik. „Legyen ez a nap az emberi lélek, a szülőfalu szeretetének, az összetartozásnak az ünnepe” – kívánta az elöljáró.
Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az utóbbi fél évszázadban ebben a faluban is felerősödött a szétszóródás veszélye, amely az utóbbi két évtizedben még hangsúlyosabb: egyre nő azok száma, akik máshol keresik a boldogulást, ennek következtében a falvak egyre zsugorodnak, sok, hajdanán élettel teli porta elcsendesül vagy elárvul, az iskolapadok is félelmetesen ürülnek. Ezt a folyamatot jó lenne megállítani, vagy legalább csökkenteni. „Jó lenne, ha az összetartozás érzése oda vezetne, hogy találjunk közös utat a  szép ünneplések mellett olyan gyakorlatba ültethető gazdasági megoldásra, amely alkalmas lenne arra, hogy az itthon maradók arányát növeljük” – szólított fel a polgármester.

Ez a szülőföld

A hazatérő elszármazottak egyöntetűen el voltak ragadtatva a találkozás lehetőségétől. A Marosszentgyörgyről hazatért Sófalvi Katalin az 1960-as éveket idézte fel, amikor fiatalként ugyanilyen népviseletben, ugyanerre a zenére táncolt ő is. Tavaly is itt volt az unokáival, hogy azok is megismerhessék a falut.

Orbán Tibor Marosvásárhelyről érkezett, számára is sok szép emlék elevenedik fel egy ilyen alkalommal, és sok rég nem látott személlyel találkozik. A hangulatot és műsort nagyon jónak találta. Nemkülönben boldog a Budapestről hazalátogató Karsai Apollónia is: nagyon el van ragadtatva a hangulattól és a fogadtatástól: itt született, számára ez a hely jelenti az igazi boldogságot és felszabadulást.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS