A semmiből is lehet fából vaskarikát csinálni

– Idén az eddigieknél szélesebb programmal várják a közönséget…

– Azért terebélyesítettük ki négy hónaposra az idei csűrszínházi évadot, mert valóban sok kritika ért bennünket, hogy három napra építették a Csűrszínházat és ez nem helyes. Ez valóban nem helyes, de az utóbbi két-három évben nem három nap volt, mert minden nyáron elkészítettünk itt egy előadást – lásd a tavaly a Vérnászt –, de az is igaz, hogy ha nem segítenek, akkor ez nem lehet több. Megpróbáltam és segítség nélkül sikerült négy hónaposra tervezni, de hát közben akadnak bakik, és ezt menet közben vesszük észre, de ez mind azért van, mert nincs egy egységes, sok tapasztalattal rendelkező csapat a hátam mögött, hanem sok esetben rögtönözni kell, kevés pénzből, szinte semmiből kell fából vaskarikát csinálni. A lényeg, hogy sikerült mostanáig szinte minden programot megvalósítani, és a Csűrszínházi Napok három napja a rendezvénsorozat fénypontja. Valóban sok minden történik ezalatt Mikházán, színházi előadásoktól képzőművészeti tárlatokig, könyvbemutatók, néptánc, népzene, modern zene, gyermekprogramok és a névadó ünnepség, hiszen az idén elneveztük a Csűrszínházat tanácsi határozattal és megyei jóváhagyással Széllyes Sándorról, aki a falu nagy szülöttje volt és díszpolgára.

– Mi következik ezután?

– Következnek a júliusi napok, amikor Balassi Bálint Szép magyar komédiáját visszük színre itt a Csűrszínházban, a bemutatója 26-án lesz Török Viola rendezésében, Könczei Árpád zenéjével és koreográfiájával, hat fiatal erdélyi színésszel és a Bekecs néptáncegyüttessel. Ez is egy izgalmas vállalkozásnak tűnik, reméljük, az is lesz. Lesznek még különböző gyermekprogramok, zenei programok, és szeptember 7-ére várjuk a vajdasági Tanyaszínházat, akikkel ha sikerül ezt a találkozót megvalósítani, akkor egy nagy álmunk valósul meg, hiszen valahol közös nevezőn vagyunk velük. Ők is faluhelyen dolgoznak, annyi különbséggel, hogy ők elkészítik az előadást és utána vándorolnak. Ha sikerül megszerezniük a pénzt, akkor el tudnak jönni hozzánk.

– Mindig akad egy-két támogató. Úgy értettük, az idén gyűjtöttek a nyárádmenti községekben is...

– Az idén valahogy, valamiért sokkal nehezebben gyűltek össze a pénzek, amelyek feltétlenül szükségesek a napok megszervezéséhez, és a pályázati pénzek sem jöttek úgy, a tavaly szerencsésebbek voltunk, azonkívül a szponzoraink is egy picivel kevesebben lettek, lévén, hogy a választások megelőzték a Csűrszínházat. Úgy érzem, valahogy így is összeállnak a dolgok. És született egy olyan ötlet, hogy a nyárádmenti községeket is próbáljuk meg végigjárni. Mert jövőre szeretnénk őket is bevonni a csűrszínházi forgatagba olyan formában, hogy az Alsó- és Közép-Nyárádmente is községi szinten itt legyen. Például bemutatkozik szombat este Backamadaras község, akkor a községben található tánccsoportok, hagyományörzők, fafaragók, akár mesterségek bemutatkoznak a Felső-Nyárádmentének. És két hét múlva Ákosfalva jön, és ilyen formában őket is bekapcsoljuk. Elmentünk a polgármesteri hivatalokba, és meg kell mondjam, hogy két-három helyen nagyon szépen támogattak. Ákosfalva polgármesterének külön is köszönöm a támogatást, Csíkfalván is nagyon kedvesen segítettek, Karácsonfalván is. Tulajdonképpen mindenhol kaptunk valamit. Remélem, hogy az újonnan megalakult remetei tanács is mellénk áll, támogat. Van egy olyan tervem, hogy itt a színház mögött egy kis kempinget is kialakítsunk hat-hét házikóval, vizes blokkal, fedett nyári ebédlővel, ahol egy társulatot, harminc embert le lehet fektetni ingyenesen vagy kevés pénzért. Nagyon sokat segítene. Lendítene a turizmuson is, nyáron más is kivehetné, Szováta itt van a közelben.

– Mit remélt a tizedik születésnaptól?

– Remélem, hogy a kételkedők is meggyőződtek arról, hogy ez a kulturális rendezvény nem az eszem-iszomról szól, hanem arról, hogy hogy itt nyáron az idelátogatók egy kis képzőművészetet, színházat, zenét, táncot, kultúrát kapnak.

– Mi a tapasztalat, ki a közönség, illetve a közönségnek mekkora része nyárádmenti?

– Jó kérdés, mert egyre inkább és egyre nagyobb számban kezdenek a nyárádmentiek is eljönni és az itteniek is bejönni. Az elején az itteniek is egy pici furcsa tartózkodással fogadták, a falusi ember félénksége, tisztelete, vagy talán a jegy ára tette, mert falun a pénznek más értéke van. Most már a mikháziak is megmozdultak, szívesen jönnek, Remetéről és Köszvényesről nagyon sokan jönnek, Csíkfalváról, Ákosfalváról, Nyárádszeredából is nagyon sokan, a hegyen túlról, Márkodból, Jobbágytelkéről és Vásárhelyről is rengetegen. Jó érezni, hogy évről évre nagyobb a közönség. És mi is már egy picit jobbat, többet, érdekesebbet kellene nyújtsunk ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tartani.

– Milyennek könyveli el az idei Csűrszínházi Napokat, illetve hogyan tekint a következő évre?

– Azt hiszem, amit mi célul kitűztünk annak idején, elértük, hiszen mi a színházi, képzőművészeti programokat, könybemutatókat, gyermekprogramokat szerettük volna megerősíteni és ez sikerült is. Telt házakkal játszodtuk az előadásokat, a gyermekeknél is fele ház volt, ami nagy siker. Azt hiszem, jól sikerült. Nyilvánvaló, hogy jövőre a hibákat megpróbáljuk kijavítani és valami változatosságot is hozni bele.