
Orbán Ferenc székelykeresztúri származású, de mára sepsiszentgyörgyivé vált zenész, aki számos zenekarban játszik, színházi zenét szerez, rajzfilmek zenei aláfestését készíti el, valamint cover'n'cover koncerteket tart Kátai Judittal, amikor közismert dalokat adnak elő. A zenész pályafutásáról és terveiről számolt be a Friss Fm rádiónak, illetve a Székelyhon.ronak.
2013. február 21., 12:412013. február 21., 12:41
2013. február 21., 13:072013. február 21., 13:07
– Zene, zene, zene – így lehet téged beazonosítani, követni viszont annál nehezebb. Jelenleg min dolgozol, milyen produkciókban vagy benne?
– Én se nagyon tudom már követni, és ha elkezdem sorolni, néha hálátlanul kimaradhat egy két fontos mozzanat, mivel párhuzamosan több zenei tevékenységben is részt veszek.
– Mi az alap?
– Az állandó az az, hogy otthon előveszem a hangszeremet, és ütögetem vagy húzom. Ez azt jelenti, hogy előkerül a hegedű, gitár, cimbalom, szoktam is mondani, hogy nálam egy fél hangszermúzeum is lehetne. Ha a szobámba kerül a hangszer, azt megszólaltatom, de felhívom a figyelmet, hogy ne higgyék azt, hogy profi vagyok. Egyszer találkoztam egy jópofa bácsikával, aki bemutatta a világ különböző hangszereit, és eljátoszott rajtuk egy dallamot. A végén megkérdeztem, hogy az összes hangszeren ilyen jól játszik? Erre azt felelte, hogy csak ezt az egy dallamot. Valamiképpen én is így vagyok a hangszereimmel. Én igazából énekléssel kezdtem napközis koromban, és utána következett a hegedülés második osztályos koromban. Így ez a legrégebbi hangszer, amin játszom, bár az életem során volt olyan helyzet is, hogy tíz évig kimaradt szintetizátor, majd gitározás miatt.
– Ráálltál a zenei pályára, vagy volt más terved is?
– Édesanyám mindig azt mondta, azzal foglalkozzam, amihez valamelyest értek, így a zene felé terelt. Én meg voltam győződve, ha ezt hivatásos formában felvállalom, akkor idejekorán az elvárásoknak vagy külső kényszerűségnek megfelelve kiégést eredményez.
– Jó pár év után ezt még mindig így érzed? Vagy meg tudsz újulni?
– Mindig törekszem, és sok hanglemez készítésében volt szerepem ötletgazdaként és résztvevőként is. Ezek mindig mások, sosem alkottam kétszer ugyanazt.
– Mióta élsz Sepsizentgyörgyön? És miért pont ez a város?
– Jó pár éve „szentgyörgyiesedem”, és most már ide tartozom hivatalosan is. Marosvásárhelyen éltem, amikor adódott egy lehetőség. Akkor az elsődleges szempont, ami vezérelt, az volt, hogy olyan települést válasszak, amelyben zeneileg ki tudok bontakozni és lehetőségeket kapok. Másrészt az is fontos volt, hogy olyan emberekkel dolgozzak majd együtt, akik szívesen azonosulnak azzal, amit én az idők folyamán az alkotói zenében képviselek. Nem kellett sokat kutassak, hogy Szentgyörgy mellett döntsek. Akkoriban az egyik legnagyobb álmom volt, hogy színházi zenei alkotásban részt vegyek, ez Vásárhelyen két év alatti kopogtatással sem sikerült a művészvilág klikkesedése miatt. Ezért eljöttem ide, mivel érintetlen terep volt, bár lemezek már kötöttek ide. Zenetanárként kezdtem itt dolgozni, majd néhány hónap múlva megkezdtem munkámat a színházi zene szolgálatában.
– Nemrégiben jelent meg az Evilági második lemeze, a Dalóka. Kikkel dolgozol, hogyan áll össze a csapat?
– Sok szentgyörgyi zenészt ismerek, és szerencsére vagyunk egy páran, az első Evilági lemez munkálatai kapcsán pedig egyes zenészekkel szorosabb, eredményesebb együttműködést fedeztem fel, így a második lemez is összejött. De nem törekszem kizárólagosságra, nem stabil felállású csapatban gondolkodom, de vannak terveim: harmadik lemez kiadása más összetételben, mint az előzőek.
– Mitől lesz ez Evilági?
– Ettől lesz, hogy a koncepció, ami belőlem fakad, összefűzi ezeket és a szűkebb vidékünk zenészeit is, annak ellenére, hogy két lemez közti hangzás különöbzik.
– Van Orbán Ferenc-stílus vagy ezt a projektek adják?
– Amelyekben makacsul ragaszkodom az elképzeléseimhez, azok a saját nevemen futnak. Ezek színházi darabok, egyszál magam rögzítem őket, és mindent én csinálok. Mindenképpen egyedi és felelősségteljes az, hogy ami kikerül a kezemből, az megállja a helyét. Ezért részben megfontoltabbá tesz egy színházi zene, mint egy koncertrepertoár.
– Készül a Legendárium-rajzfilmsorozat, amelynek zenéje szintén a te nevedhez fűződik. Hogy kerültél kapcsolatba az alkotókkal?
– Ez úgy kezdődött, hogy Fazakas Szabolcsot régről ismerem, és felvetődött az ötlet, hogy a honlapon található felolvasást vezesse be és zárja le egy kis zene. A történet innen indult, ezeket megalkottam másfél évvel ezelőtt, és később felvetődött a rajzfilm, amikor megkerestek, hogy vállaljam be ezt is. Természetesen igent mondtam, hiszen olyan terület, amelyet szívesen és örömmel zenélek meg, annál is inkább, mivel az egyszemélyes vagy akár csapatos útkeresésemben is a gyerekeknek szóló muzsika jelen van. A rajzfilmmel még munkafolyamatban állunk, nemsokára véglegesítjük, és akkor a nagyközönség is láthatja. Akkor engedjük ki a kezünkből, amikor kész van, és nem kényszerből fejezzük be, de a tavaszi kikelet elhozza.
– Legközelebb hol lehet veled találkozni, hol lesznek fellépéseid?
– Ma is lesz (csütörtökön – szerk. megj.), több szentgyörgyi zenésszel közösen egy helyi eseményen, a szentgyörgyi zenekarok találkozóján. Mindenkit szeretettel várunk, én magam pedig két zenekarban is jelen leszek.
A tömbházas életforma próbára teszi a türelmet. Míg Sepsiszentgyörgyön a „szomszéd jóléte” is zavaró lehet, Kézdivásárhelyen a felelőtlen állattartás és a parkolási káosz adja a legtöbb munkát a helyi rendőröknek.
Lezárult a felterjesztési időszak a Pro Urbe díjakra Kovászna megye két legnagyobb városában. Míg Kézdivásárhelyen két név már publikus, Sepsiszentgyörgyön egyelőre titkos az a tizenkét fős lista, amelyből a városvezetők kiválasztják az idei díjazottakat.
Több mint száz háromszéki települést érint, és az első félévi program július 9-én ér véget. A sepsiszentgyörgyi TEGA köztisztasági vállalat vidéki lomtalanítási akciójáról van szó, amely hétfőn kezdődött Illyefalván.
Huszárokkal, zászlókkal és kokárdákkal, tánccal és énekkel, időnként pedig elcsendesedve ünnepelték március 15-ét Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Marosvásárhelyen, a Nyergestetőn, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen.
Kézdivásárhely 1848-ban megmutatta, képes harcolni, ha hív a haza, most pedig újfent bebizonyította, hogy ünnepelni is tud, ha annak van ideje. Március 15-én régen látott sokaság nyugtázta tapssal dr. Sulyok Tamás magyar köztársasági elnök beszédét.
Cigarettacsempészetre szakosodott háromszéki bűnszervezetet leplezett le a rendőrség. Az ügyben végzett harminckét házkutatás során jelentős mennyiségű cigarettát, készpénzt, sőt légfegyvert is találtak.
Tizenkilenc éve emlékeznek meg a szabadságharcról és Gábor Áronról, a hős ágyúöntőről a bodvaji kohónál. A forradalom kitörésének évfordulója előtti napon erdővidékiek és anyaországiak együtt ünnepelték a magyar szabadságot és függetlenséget.
A sepsiszentgyörgyi (szépmezői) kutyamenhely március 14-én ismét várja az állatbarátokat. Februárban a menhely fenntartóinak nagy örömére két tucat kutyát is sikerült örökbe adni, jelenleg sok kölyök várja gazdiját.
Vasárnap dr. Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke lesz Kézdivásárhely díszvendége. Ő az eddigi legmagasabb rangú magyar közjogi méltóság, aki itt ünnepi beszédet tart, pedig előtte megannyi király, császár, fejedelem járt a céhes városban.
Kokárdakészítéssel és énekkel hangolódtak a nemzeti ünnepre csütörtökön a sepsiszentgyörgyi Tein kávézóban, de még pénteken is bárki betérhetett elkészíteni a saját kokárdáját.
szóljon hozzá!