HIRDETÉS

Orbán Ferenc, a sokoldalú zenész

Bús Ildikó 2013. február 21., 12:41 utolsó módosítás: 2013. február 21., 13:07

Orbán Ferenc székelykeresztúri származású, de mára sepsiszentgyörgyivé vált zenész, aki számos zenekarban játszik, színházi zenét szerez, rajzfilmek zenei aláfestését készíti el, valamint cover'n'cover koncerteket tart Kátai Judittal, amikor közismert dalokat adnak elő. A zenész pályafutásáról és terveiről számolt be a Friss Fm rádiónak, illetve a Székelyhon.ronak.


– Zene, zene, zene – így lehet téged beazonosítani, követni viszont annál nehezebb. Jelenleg min dolgozol, milyen produkciókban vagy benne?

– Én se nagyon tudom már követni, és ha elkezdem sorolni, néha hálátlanul kimaradhat egy két fontos mozzanat, mivel párhuzamosan több zenei tevékenységben is részt veszek.

– Mi az alap?

– Az állandó az az, hogy otthon előveszem a hangszeremet, és ütögetem vagy húzom. Ez azt jelenti, hogy előkerül a hegedű, gitár, cimbalom, szoktam is mondani, hogy nálam egy fél hangszermúzeum is lehetne. Ha a szobámba kerül a hangszer, azt megszólaltatom, de felhívom a figyelmet, hogy ne higgyék azt, hogy profi vagyok. Egyszer találkoztam egy jópofa bácsikával, aki bemutatta a világ különböző hangszereit, és eljátoszott rajtuk egy dallamot. A végén megkérdeztem, hogy az összes hangszeren ilyen jól játszik? Erre azt felelte, hogy csak ezt az egy dallamot. Valamiképpen én is így vagyok a hangszereimmel. Én igazából énekléssel kezdtem napközis koromban, és utána következett a hegedülés második osztályos koromban. Így ez a legrégebbi hangszer, amin játszom, bár az életem során volt olyan helyzet is, hogy tíz évig kimaradt szintetizátor, majd gitározás miatt.

– Ráálltál a zenei pályára, vagy volt más terved is?

– Édesanyám mindig azt mondta, azzal foglalkozzam, amihez valamelyest értek, így a zene felé terelt. Én meg voltam győződve, ha ezt hivatásos formában felvállalom, akkor idejekorán az elvárásoknak vagy külső kényszerűségnek megfelelve kiégést eredményez.

– Jó pár év után ezt még mindig így érzed? Vagy meg tudsz újulni?

– Mindig törekszem, és sok hanglemez készítésében volt szerepem ötletgazdaként és résztvevőként is. Ezek mindig mások, sosem alkottam kétszer ugyanazt.

– Mióta élsz Sepsizentgyörgyön? És miért pont ez a város?

– Jó pár éve „szentgyörgyiesedem”, és most már ide tartozom hivatalosan is. Marosvásárhelyen éltem, amikor adódott egy lehetőség. Akkor az elsődleges szempont, ami vezérelt, az volt, hogy olyan települést válasszak, amelyben zeneileg ki tudok bontakozni és lehetőségeket kapok. Másrészt az is fontos volt, hogy olyan emberekkel dolgozzak majd együtt, akik szívesen azonosulnak azzal, amit én az idők folyamán az alkotói zenében képviselek. Nem kellett sokat kutassak, hogy Szentgyörgy mellett döntsek. Akkoriban az egyik legnagyobb álmom volt, hogy színházi zenei alkotásban részt vegyek, ez Vásárhelyen két év alatti kopogtatással sem sikerült a művészvilág klikkesedése miatt. Ezért eljöttem ide, mivel érintetlen terep volt, bár lemezek már kötöttek ide. Zenetanárként kezdtem itt dolgozni, majd néhány hónap múlva megkezdtem munkámat a színházi zene szolgálatában.

– Nemrégiben jelent meg az Evilági második lemeze, a Dalóka. Kikkel dolgozol, hogyan áll össze a csapat?

– Sok szentgyörgyi zenészt ismerek, és szerencsére vagyunk egy páran, az első Evilági lemez munkálatai kapcsán pedig egyes zenészekkel szorosabb, eredményesebb együttműködést fedeztem fel, így a második lemez is összejött. De nem törekszem kizárólagosságra, nem stabil felállású csapatban gondolkodom, de vannak terveim: harmadik lemez kiadása más összetételben, mint az előzőek.

– Mitől lesz ez Evilági?

– Ettől lesz, hogy a koncepció, ami belőlem fakad, összefűzi ezeket és a szűkebb vidékünk zenészeit is, annak ellenére, hogy két lemez közti hangzás különöbzik.

– Van Orbán Ferenc-stílus vagy ezt a projektek adják?

– Amelyekben makacsul ragaszkodom az elképzeléseimhez, azok a saját nevemen futnak. Ezek színházi darabok, egyszál magam rögzítem őket, és mindent én csinálok. Mindenképpen egyedi és felelősségteljes az, hogy ami kikerül a kezemből, az megállja a helyét. Ezért részben megfontoltabbá tesz egy színházi zene, mint egy koncertrepertoár.

– Készül a Legendárium-rajzfilmsorozat, amelynek zenéje szintén a te nevedhez fűződik. Hogy kerültél kapcsolatba az alkotókkal?

– Ez úgy kezdődött, hogy Fazakas Szabolcsot régről ismerem, és felvetődött az ötlet, hogy a honlapon található felolvasást vezesse be és zárja le egy kis zene. A történet innen indult, ezeket megalkottam másfél évvel ezelőtt, és később felvetődött a rajzfilm, amikor megkerestek, hogy vállaljam be ezt is. Természetesen igent mondtam, hiszen olyan terület, amelyet szívesen és örömmel zenélek meg, annál is inkább, mivel az egyszemélyes vagy akár csapatos útkeresésemben is a gyerekeknek szóló muzsika jelen van. A rajzfilmmel még munkafolyamatban állunk, nemsokára véglegesítjük, és akkor a nagyközönség is láthatja. Akkor engedjük ki a kezünkből, amikor kész van, és nem kényszerből fejezzük be, de a tavaszi kikelet elhozza.

– Legközelebb hol lehet veled találkozni, hol lesznek fellépéseid?

– Ma is lesz (csütörtökön – szerk. megj.), több szentgyörgyi zenésszel közösen egy helyi eseményen, a szentgyörgyi zenekarok találkozóján. Mindenkit szeretettel várunk, én magam pedig két zenekarban is jelen leszek.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS