Az optikai művészet nagymestere által készített munkák Csepei Tibor műgyűjtő, az 1995-ben elhunyt Vasarely közeli barátja révén kerültek Kézdivásárhelyre, az erdélyi kiállításturné első színhelyére. A megnyitón jelen volt Csepei Tibor, illetve Lakatos Mihály, a szentgyörgyi kulturális központ igazgatója. Lakatos hosszasan méltatta Vasarely életútját, kiemelve a fontosabb állomásokat.

Csepei Tibor kifejtette: a Vigadó Művelődési Házban 75 munka van közszemlére helyezve, ezek közül hatvan festmény vagy grafika, a többi pedig kisplasztika. A kiállításmegnyitó végén Kosztándi Jenő képzőművész elmondta: ő úgy tudja, hogy Vasarelynek kézdivásárhelyi gyökerei is lehetnek, ugyanis egy rövid szövegben erdélyinek vallotta magát és „Kézdy-Vásárhelyiként” szignált. Kétségtelen, hogy a művésznek a születési dátumát sem tudják pontosan, két időpont is felmerült.

Az élmény kétségkívül óriási, hiszen a Pécsen született képzőművész munkái révén úttörőnek számított, s teljesítményét ma sem tudják túlszárnyalni. A kiállítás május 5-ig lesz Kézdivásárhelyen, azt követően Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron lehet majd megtekinteni. 

Csepei Tibor Vásárhelyi Győzőről

Victor Vasarely Vásárhelyi Győző néven született Pécsett 1906-ban, őt tekintjük az optikai festészet, vagy op-art legjelentősebb képviselőjének, mind életműve, mind számos elméleti munkája révén.
1927-ben Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájába iratkozott be, majd a Bauhaus eszmevilágához formailag közelálló Bortnyik Sándor „Műhelyének” lett a tagja és két éven át folytatott elsősorban grafikai tanulmányokat. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, az ugyancsak grafikai tervező Spinner Klárával.

1930-ban emigrált Franciaországba, 1951-ben kezdődő alkotói periódusát Denfer-korszaknak nevezte az egyik párizsi metróállomásról. Az elhasználódott falak vakolatán, festésén felfedezett vonalhálók inspirálták az első, igazán kinetikus-optikai jellegű formakapcsolatok kialakításában. Első párizsi kiállítása és az első nemzetközi jelentőségű bemutatkozások után, 1953 körül kezdte megfogalmazni a közösségi művészet új, technológiai szempontból is aktuális normáit. 1954-ben az új caracasi egyetem építkezéseinél három monumentális, murális feladat megoldása során jelentős mértékben tisztázhatta a geometrikus, kinetikus művészet, illetve az architektúra lehetséges kapcsolatának kérdéseit. A „színes város”című tanulmánygyűjteménye nagyrészt ezekből a felismerésekből táplálkozott. Készített filmeket, kinetikus kompozíciókat, elkezdett foglalkozni a nagy példányszámban előállítható, de eredeti festői kvalitásokat képviselő szeriagrafikák nyomásával. Első grafikai albumait is az ötvenes évek végén készítette.

A művészet egyetemes története felől nézve, a nagyobb áttörést az 1961-es, Kassák Lajossal közösen rendezett kiállítása jelentette, melynek alkalmából jelentette meg a Denise René Galéria a Kassák/Vasarely-albumot.

A világhírű magyar festő alkotásainak legismertebb, legnagyobb gyűjtője a Csepei zenészcsalád, a kiállítást Csepei Tibor kíséri bukaresti, kézdivásárhelyi, csíkszeredai, marosvásárhelyi és kolozsvári körútjára. Csepei így vall Vasarelyhez és az ő művészetéhez való viszonyáról:

„Zeneszeretetem vezetett el Vasarelyhez, akinek munkáiban különböző zenei elemeket fedeztem fel, nemcsak látom, hanem szinte hallom is a képeket, sőt, azok színeit hangjegyekre cserélve el is tudjuk játszani őket. Victor Vasarely úgy alkotja meg háromdimenziós képeit, hogy azok nagy része megegyezik mind a törzs, mind a kromatikus hangsorral. 1978-ban vásároltam meg Vasarelynek egy mozgó kompozícióját. Az első képet követte a többi, később kiállításokat rendeztünk belőle, amelyeken mi, a Csepei család hangversenyeket adtunk, hogy mások számára is nyilvánvalóvá tegyük ezeknek a képeknek és a zenének a szoros összefüggéseit. 1980-ban, a 300 főt befogadó Metro klubban másfél ezer ember gyűlt össze, s csak akkor voltak hajlandóak hazamenni, amikor a média előtt kinyilatkoztattuk, hogy a gyűjteményt zenei programunkkal együtt országszerte díjtalanul bemutatjuk.

Az első személyes találkozásra a művésszel 1980-ban, Franciaországban került sor. a művésznek megtetszett az elképzelésünk és mindjárt tovább is fejlesztette. Immár hivatalosan is megbízott művészetének magyarországi menedzselésével, hazai és külföldi kiállítások rendezésével. Ellátott ismertető anyagokkal, diákat, fényképeket és időről időre legújabb munkáiból is küldött a kiállítások bővítésére.

1981-ben, Vasarely részvételével, már Párizsban rendezhettünk meg egy nagyszabású kiállítást. Csepei Kati a színeket és a formákat az elektronika segítségével zenei hangokra fordította. Ugyanitt mutattuk be Csepei Kati diaporáma filmjét, amely a Mester életét tárta a közönség elé.

1993. augusztus 23-án, Egerben, a Finnugor kongresszuson került sor az 1000. nemzetközi kiállítás megnyitására, melynek fővédnöke a Magyar Köztársaság miniszterelnöke volt. A gyűjtemény a magyar és a francia diplomáciának köszönhetően az elmúlt 25 évben több földrészre eljutott, így tízmilliók gyönyörködhettek a Mester alkotásaiban. Az emberek megérezték azt a melegséget, derűt, tisztaságot, amely Vasarely művészetéből sugárzik, világszerte megszerették. Valahol a tudatuk mélyén érzik, hogy a Mester termékeny éveiben értük és nekik dolgozott, alkotott. A művészetet tömegművészetté óhajtotta tenni, mondván, hogy igaz az, hogy ma a képtárak nyitva állnak és látogathatók, de a képeket, műtárgyakat igen kevesek képesek megvásárolni. Ugyanakkor egyre növekszik azok száma, akik igénylik a szépet, a művészek által alkotott képeket és tárgyakat, de ez az ellentmondás feloldható a technika segítségével; megszüntethető a mennyiség és a minőség ellentmondása, és megnyitható az út a művészetet kedvelő és értő emberek számára, az igazi értékes művekhez való hozzáférés lehetősége. Az eredeti művek számos példányban való előállítása ma már valóság. Az „eredeti” műtárgyat az alkotó művész irányítása mellett újraalkotva, autentikus, teljes értékű műveket kapunk, melyek tökéletesen azonosak az eredetiekkel, nem kópiák és nem reprodukciók.

Vasarely képei zenélnek. Ajánlom a szép muzsikát, az énekek énekét minden embernek, jöjjenek, ismerkedjenek Vasarely csodálatos, üde és tiszta világával.”