Zsebpénzzel „csizmaországban”

Közel harmincórás út állt a rendelkezésünkre, hogy összerázódjunk egy csapattá, de az első néhány órában már nagyon egy húron pendült a társaság, és ebben nagy része volt a mindig vidám, „csapatkapitánynak”, Panescu Ibolyának.

Csíkiak, udvarhelyiek és jómagam, mint gyergyói egy csapattá összekovácsolódva, egymásra figyelve gördültünk be San Secondo de Pinerelo sokcsillagos villájának parkolójába. Ott Anca vette át az idegenvezetői szerepet, románul, de olaszosan pörgő nyelvvel üdvözölte a társaságot, mondta el az egyhetes igencsak zsúfolt programot. Ha a helyzet úgy kívánta, Ibolya magyarra fordította szavait.

Hogy felüdüljünk, hétfőn vadászkastélyhoz hasonlítható épület hűs pincéjében vártak spéci olasz, többfogásos ebéddel. A délután kávéval folytatódott, olasz kávéval természetesen. Sőt, kávépörkölő családi vállalkozást látogattunk meg. Másnap egy mozzarellakészítő családi vállalkozást mutattak be. Hát ez úgy fest, hogy ezer bivaly van a farmon, amelyek időnként zuhanyoznak, és vakaróeszközzel kényeztetik maguk. Nem messze áll a farmtól a mozzarellakészítő kis üzem, ahol nagyrészt kézzel készítik a finom sajtgombócokat, és biogáztelep is van, amely biztosítja a vállalkozáshoz szükséges villamosenergiát, mi több a termelt energiának felét el is adják.

Aznap Torinót, az egykori olasz fővárost is megcéloztuk a 40 Celsius-fokos melegben. Tételesen egy kézműves sörfőzdét. Csapatunkból még az is körbekóstolta a söröket, aki egyébként nem szokott fogyasztani effélét. Szerdát Milánóban töltöttük. A 2015. évi Milánói Világkiállítás nem egynapi látvány. 150 ország pavilonja közül válogattunk, ide is, oda is bekukkantva.

Csütörtökön San Remóba tartott a csapat. Félszáz alagút között gyönyörű táj tárult elénk sajátos növényzettel. A kis csapat a San Remó-i kaszinót is megnézte kívülről, aztán „tengerbe vetette magát”. Péntek este már ébredeztünk az álomból, mert a hazaindulást szervezték a vezetőink. Nem egy szusszra tettük meg a hazautat: levezetésként, míg a sofőrök kötelező pihenőt tartottak, a Balatonban felfrissülhettünk.

S hogy mindennek részesei lehettünk, láthattunk, tanulhattunk, szórakozhattunk, az tette lehetővé, hogy beiratkoztunk egyszer régen tanfolyamokra. Ki kíváncsiságból, ki időtöltésből, de mindenképp új információt igénylően, teljesen nyitottan. És el is végeztük. Volt, aki könyvelés, vagy éppen idegen nyelvet tanult ingyenesen, sőt, anyagi támogatásban is részesült a sikeres vizsga után.

De ilyen ráadásról, mint e talián földi tanulmányi út, kevés szó esett. Tény, hogy egynéhányunknak megadatott, hogy részt vegyünk a vállalkozásokat bemutató körúton, hogy hazaérve kamatoztassuk a látottakat, ötletet merítsünk, merjünk vállalkozni. A tanfolyamok és a tanulmányút eu-s pályázat részeként valósulhatott meg.

Tamás Gyopár

A teljes riport a Gyergyói Hírlap csütörtöki, július 29-én megjelenő lapszámában olvasható.