Ünnepelt a húsz éves Szent Miklós Kamarakórus

„Egyszer, ha türelem és kitartás, netán egy kis elhivatottság és képesség is társul hozzá, minden énekkar megérhet évtizedes munkára és emlékezésre alkalmas pillanatokat. Most a Szent Miklós Kamaraegyüttesen a sor.

A találkozó nemcsak a művelődési ház közönségének jelentett élményt, hiszen előzőleg a Szent Miklós-templomban Boldizsár Ferenc lelkész áldása mellett felszentelték a védőszent nevét viselő együttes zászlaját. A kórusok a templomból a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar muzsikálása mellett vonultak a művelődési házba a járókelők elismerő pillantásai között.

A találkozón fellépett a másik két gyergyószentmiklósi kórus, azaz a most ünnepeltek „nagytestvérei”: az Ipartestület Férfikara, a Domokos Pál Péter Dalkör Női kórusa, változatos repertoárral jelentkeztek a népdaloktól az egyházi énekekig. A női kórus egyébként szintén ünnepre készül, ez év októberében ünnepli fennállásának 25. évfordulóját.

Ugyancsak színes műsort adott elő a szegedi Vox Nova kórus. Velük a gyergyóiak számos találkozásban, közös éneklésben váltak testvérkórussá. Kiemelkedik a közös múltból a 2014-ben közösen bemutatott Temesvári mise előadása a decemberi forradalom 25. évfordulójára szervezett ünnepségen.

A kórustalálkozón a legnagyobb sikert a törökbálinti Cantabile kórus aratta, előadásuk színvonala kiemelte őket a többi fellépő közül, és természetes volt, hogy ők kapták a legnagyobb tapsot is.

A fellépések sorát a házigazda és születésnapos Szent Miklós Kamaraegyüttes nyitotta, de előbb még nem a kórus, hanem a blockflötte-együttes. Ezzel is jelezte, nem tagadja meg hagyományait, hiszen 20 évvel ezelőtt Páll Ibolya tanárnő elsősorban blockflötte-együttesnek álmodta meg. Hogy több lett belőle, az sokak érdeme. A lényeg ellenben az, hogy a Kolcsár Árpád irányítása alatt sikeres énekkarrá fejlődött együttes ma is rendszeresen jelentkezik kamaramuzsikával is, sokszor különböző rendezvényeken csak muzsikálást vállalva.

A fellépéseket a kórus zárta a zenei vezető, Kolcsár Árpád karnagy irányításával. Magukról mindössze ennyit fogalmaztak meg: „Egy, sok változáson átment, kicsit erejében is megfogyatkozott, de talpon maradt, most újra feltöltődő kórus énekel, azzal a nem titkolt reménnyel is, hogy a közönség soraiból lesz, aki visszatér, lesz, aki belép soraiba.”

A közös énekléshez nemcsak hang és énekesek kellenek, hanem segítők is, akik lehetővé teszik ezt. A találkozó végén ezért díjazták Páll Ibolyát és Petres Csabát, a Szent Miklós Kamaraegyüttes két korábbi vezetőjét, Simó Ádámot, aki számos téren segít az együttesnek, és Gáll Endrét, a kórus örökös tagját, illetve a két főtámogatót, a város önkormányzatát és a Gyergyó Tölgyes Közbirtokosságot, valamint sokakat még, akik támogatják, hozzájárulnak az együttes működéséhez.

Befejezésként az együttesek egyszerre léptek színpadra, felemelő élményt nyújtva a hallgatóknak Petres Csaba feldolgozásában a Boldogasszony anyánk című himnusszal és Charpentier Te Deum-jával.