Szülésnél is segített a güdüci falugondnok

Híre lesz még egy ideig a térségben annak, ahogy a kis Mária megszületett. Egy, százhatvan lélekkel nyilvántartott falucskában, annak is a végében, a güdüci Hidegkútnál történt az eset, melyről a falugondnok mesélt. Tőle tudjuk azt is, hogy az eset főszereplői Hidegkútnál laknak. Kicsi a hajlék, pár lépésnyi a széle-hossza. Nem is sajátjuk, egy állattartó gazda bocsátotta rendelkezésükre. A férj nála dolgozik pásztorként. Nyáron az esztenán, télen a ház körül látja el az állatokat. Elégedett sorsával, mert volt ennél rosszabb is.

Árvaházban nevelkedett az apa is, az anya is. Valamikor a Gyergyószentmiklóshoz tartozó kovácspéteri tanyán egy fabódéban laktak, de a területtulajdonos egy bicikliért cserébe átvette a bódét, a család utcán maradt. Egy ideig Gyergyószentmiklóson voltak még, hajléktalanként, majd Alfaluba szegődtek egy évre pásztornak, aztán Szárhegyre kerültek. „Amikor Szárhegyre költöztek a családdal, már akkor többen segítettük, hogy munkát és lakást kapjanak. Gyermekeik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány neveltjei lettek” – emlékszik vissza a családdal való ismeretségének kezdetére Szász Hajnal. Azt is tudja, az anya nyolc gyereknek adott életet. Egyet örökbe adott, egy meghalt. Most hatan vannak együtt, a párnapos csecsemőhöz korban legközelebb a szinte kétéves testvér áll.

„Amikor falugondnok lettem, s megtudtam, hogy ez az anyuka várandós, rendszeresen vittem orvoshoz. Felkerült a lapjára, hogy szociálisan hátrányos helyzetű, s én is számon tartottam, hogy július közepe után kellene szülnie. De megbeszéltük, ha jönnek a fájdalmak, hív, érkezem, viszem a szülészetre” – idézi fel Hajnal azt az időszakot, amikor nem sejthette, hogy a születés szolgálhat meglepetésekkel még neki is.
A fájdalmak a vártnál hamarabb jöttek, az anya szalasztotta gyerekét a két kilométerre lévő güdüci üzletbe, hogy onnan értesítsék telefonon a falugondnokot. „Amikor felhívtam telefonon az anyát, csak rikoltozást, ordítozást, jajgatást hallottam, s egyik kislánya mondta: Hajni néni, hamar tessék jönni, mert anyuka szül. Hívtam a mentőt, s indultam én is az autómmal” – mesélte a falugondnok. Majd a folytatásra is rátér: „Mikor a házba beértem, az anyuka feküdt az ágyban, a gyerekek körülötte, s a baba az anya lába között volt. Megszületett. A mentők nem közeledtek, a szirénázást még nem hallottam. Ösztönösen, hamar nyakáról letekertem a köldökzsinórt, a baba felsírt. Aztán telefonon utasítottak a mentősök, hogy emeljem fel a babát, a nyákot vegyem ki a szájából, aztán az anya hasára fektessem s takarjam le, amíg érkeznek. Meglepetésemben elfelejtettem megnézni, fiú-e vagy leány. Aztán amikor a mentősök megérkeztek, derült ki, hogy Mária született meg 2400 grammal.”

„A mentő megérkezett, vitte az anyát s az újszülöttet, én ott maradtam öt gyermekkel, az apjuk az esztenán, s tudtuk, esetleg másnapra ha haza tud jönni” – így állt a helyzet Hidegkútnál. De került megoldás mindenre: „Fogtam őket, bementünk a szárhegyi alapítvány házába, s az önkéntesek, nevelők láttak is hozzá a fürösztéshez. Ott maradtak a kicsik, én pedig indultam bevásárolni, hogy az anyának vizet, fehérneműt s minden olyant vigyek, ami a kórházban ilyenkor kellhet. Pokrócot és rugdalózót a babának egy kisgyerekes anyukától kértem.”

Azóta hazakerült az esztenáról az édesapa, a testvérek is otthon vannak, ott várták a legkisebb családtagot, akit teljesen természetes, hogy szintén Hajnal vitt haza a szülészetről. Továbbra is gondjukat viseli – ez nem is lehet kérdés.

Szász Hajnal január 14-től falugondnok a Gyulafehérvári Caritas alkalmazásában. Azt mondja, amikor az állásra jelentkezett, sejtelme sem volt róla, hogy bábasszony is lesz. „Fel sem készültem az állásra. Már egy hónapja ment a hirdetés a kábeltévén, amikor én leültem, hogy megnézzem, mikor kezdődnek Szárhegyen a házszentelések. Láttam a hirdetést, mondtam a lányomnak: én ide mehetnék dolgozni. Egy nap volt még a jelentkezésre. Isteni gondviselésnek tartom” – fogalmaz. „Nőként kicsit más feladatokat is tudtam vállalni, mint elődöm, így ha kell, időseket pelenkázok, mosdatok, a házat is kiseprem. Van, akinek télen nem tudtam kifűteni eléggé a házát, bevittem Böjte Csaba alapítványi házához megfüröszteni. Az alapítványtól, Szárhegyről tudunk vinni ebédet is, akit kell, meg is etetjük. Sok embernek nagy segítség a mosás. Vannak emberek, akiknek még a közelében sincs kút, nemhogy a házában víz. Az otthoni beteggondozók alfalvi bázisán van lehetőség a mosásra. Elvisszük a szennyest, és visszakapják a tiszta ruhákat” – mondta el többes számban azokat a munkákat, amelyeket nagyrészt egyedül végez, akkor kér segítséget például a beteggondozóktól, ha egyszerre két helyen kellene legyen. Más téren is módosított a munkarenden: „Az utaztatásokat próbálom visszaszorítani, akinek van módja, hozzátartozója, arra hagyjuk a bevásárlást. Ha orvoshoz kell vinni az embereket, akkor is megnézzük a kollégákkal, kinek van ugyanarra útja, hogy spóroljunk az üzemanyaggal.”

160 személyt tartanak nyilván Güdücön, de otthon alig tartózkodnak százan, sokan külföldön élnek.
23 személynek van szerződése a Caritassal, náluk rendszeresen jár a falugondnok, van, akihez naponta bekopogtat. És így lesz ez még egy ideig: „Betegápolást és idősgondozást tanulok, hamarosan vizsgázok. Ez olyan hivatás, amit nem lehet nyolcórásra korlátozni. Hosszú távra tervezek, innen szeretnék nyugdíjba menni” – nyilatkozta az asszony, akit a környéken múlt hét óta Mária keresztanyjaként is emlegetnek.