Gördülő táncreakció: mozgás, korlátok nélkül

Leszegett fej, meredten előre bámuló szomorú tekintet, reménytelen sóhajok és mindent betöltő depressziós világfájdalom – pontosan az imént felsorolt tünetek hiányoztak a budapesti mozgáskorlátozott táncosok előadásából. Színes, gyönyörű ruhákban, a táncparketten forró, vagy andalító ritmusokra hangtalanul suhanó táncosok, szemet gyönyörködtető koreográfia és szívek mélyéig hatoló öröm, optimizmus – a kerekes székes táncosok igazi ínyencséget tálaltak a gyergyószentmiklósi közönség elé a péntek esti előadásukon. A néptánctól a kán-kánig, a keringőtől a modern showtáncig minden stílus látható volt a mozgáskorlátozott táncosok programjában.

„A tánc örömén felül megpróbáljuk azt a szemléletet is közvetíteni, hogy kitartással, küzdeni akarással, önmagunk és egymás elfogadásával bármit elérhetünk az életben. Fontosnak tartjuk, hogy tevékenységünkkel a társadalom minél szélesebb rétegeihez eljuttassuk ezeket a gondolatokat, így a tánc nemzetközi nyelve által az ép és sérült emberek közelebb kerülhessenek egymáshoz” – vallják egyöntetűen a Gördülő Tánccsoport tagjai, akik nem először mutatják be tehetségüket a gyergyószentmiklósi lelkes közönségnek, hiszen négy évvel ezelőtt is jártak a városban.

„Vendégeink ittlétének egyik célja a gyergyószentmiklósi sérült gyerekek művészetterápiás fejlesztése, melynek szerves része a táncterápia, hiszen a gyerekek a zene hallatára felszabadulnak, kiteljesítik önmagukat. A tánc és a zene fejlesztő hatását pedig leginkább azok tudják érzékeltetni, akik ugyanúgy sérültek, mint a gyergyói gyerekek” – avat be a művészetterápiás program részleteibe Pupák Felméri Zsuzsa, az Esély Alapítvány vezetője. Az alapítvány a MOL Románia művészetterápiás foglalkozásokat célzó, sérült gyerekek segítésére kiírt pályázatára jelentkezett, és megnyerte a maximálisan megpályázható 20 000 lejt.

Ami a táncterápiát illeti, a folytatásról is gondoskodik az Esély Alapítvány és a tánc a következőkben szerves része lesz a fejlesztési programoknak.

A Gördülő Tánccsoport által nyújtott esztétikai és morális élményt a szervező Esély Alapítvány egy kirándulással hálálta meg: a gyergyói hegyimentők önzetlen segítségével a Gyilkos-tó melletti Czifra nyereg egyik kilátójára juthattak fel a kerekes székes vendégek.

Bár eleinte kissé tartottak a kirándulástól, hamar kiderült, jó kezekben vannak és a látványtól eltelve, felszabadultan beszélgettek jelenükről, múltjukról. „Lezuhantam egy repülővel”, „megtámadtak a medvék és a gerincembe belecsaptak”, „síelésnél sérültem és bernáthegyi talált rám” – sorolják nevetve sérültségük okozóját, majd kissé komolyabban hozzáteszik: ilyen romantikus, pikáns sztorikat találnak ki, mert olyan unalmasak az igazi élettörténetek, mint az autóbaleset, a padlásról való lezuhanás, gyermekkori betegségek, esetleg születési rendellenességből származó problémák.

Merthogy a kis csoportban a felsoroltakra mind van példa, mondja Sárai Rita koreográfus, aki balesete előtt táncoktató volt. Gabriella élettörténete még tragikusabb: mozgáskorlátozottsága mellett látása is kilencvenöt százalékban sérült – ezt azonban a legélesebb megfigyelés mellett sem könnyű észrevenni rajta, annyira alkalmazkodott már a helyzetéhez a táncparketten és a mindennapi életben is.

„A lábon járóknak is vannak problémáik, lehet, hogy még több és talán nagyobbak is, mint a mi problémáink. Csak a miénk látványosabb” – jelentik ki minden átmenet nélkül a gondolkodóba ejtő mondatot a táncosok, és zajlik az élet tovább: derűsen, életvidáman adják elő a legelképesztőbb, az ők szavaikkal élve a „bénázó” helyzeteket. Kátai Róbertné (Vera), jelmeztervező, a tánccsoport „Mianyánkja”, egyetlen járó tagként igen sokrétű feladatrendszert lát el: a színfalak mögül biztosítja a fellépések technikai hátterét, így járulva hozzá a sikerhez, amely, mondjuk ki tisztán, igazi szívmelengető élményt nyújt.

Cikkünkhöz galériák is tartoznak: tánc és kirándulás.