Egyedül a japán tábornoknak nem jött be a székely alapfogás

– írta a Székely Napló 1911-ben.

korábban írtuk

Ön evett már flekkent? És tudja, hogy mi az?

Egy pofonegyszerűnek kinéző receptet találtam az interneten, Erdélyi flekken címszó alatt. Elrettentő példa arra, hogy miként nem szabad ilyet készíteni. Merthogy ez már nem is az, hanem valami egészen más.

A 20. század első felében itt minden valamire való vendéglőben frissen sütötték, a messze földön híres, Molter Károly életképében is feltűnő Súrlott Grádics nevű korcsmában

Hol kőbányai sört kínáltak melléje, hol Küküllő menti rizlinget, savanyúság gyanánt pedig a legtöbb helyen kovászos uborka dukált.

A Fehér Galambban bérletet is lehetett rá váltani, a Bányai vendéglő kérésre házhoz szállította. És akkor még nem is beszéltünk a kísérleti jelleggel 1902-ben a László vendéglő által bevezetett, és hamarosan divattá váló zenés-táncos flekken-estélyekről, amelyek nemcsak hétvégekre szorítkoztak!

A Stradivari-hegedűk magasságában

Marosvásárhelyhez visszatérve, 1941. március 16-án az itteni, 1925-ben megnyílt és 1939-ben átalakított Nap vendéglőben tárkonyos báránylevesből, flekkenből és kürtőskalácsból álló menüvel traktálták dr. vitéz József Ferenc kir. herceget, és később vitéz Imrédy Béla korábbi miniszterelnök is itt kóstolta meg a flekkent, ami rendkívül ízlett neki, no meg a desszertként kapott lángos, olyannyira, hogy utána még háromszor tért vissza oda étkezni. Josinakha Wataro japán tábornoknak viszont nem jött be.

– mesélte a Székely Szónak a tulajdonos Elekes Lajosné.

„Mindenki csak erről ismeri Vásárhelyt. Mintha itt a flekken körül forogna minden, és folyvást áldoznánk a Flekkenisten oltára előtt. De a Teleki Téka, a Kultúr Palota óriásorgonája, a Bolyaiak meg egyéb büszkeségeink, az semmi…

– olvashatjuk még az 1935-ben megjelent Fekete éveimben.

Itt egyébként 1942-ben mozgalmat indítottak a mészárosok és a vendéglősök, engedélyt akarván szerezni arra, „hogy hústalan napokon is lehessen flekken-húst kiszolgáltatni Marosvásárhelyen. Kérésüket azzal indokolják, hogy

Ha kívánságuknak érvényt tudnak szerezni, úgy Vásárhely lesz az egyetlen város, ahol a flekken nem hús” – jegyezte meg ironikusan a Keleti Újság. Ezek után csoda-e, ha a városban Flekken címmel jelent meg humoros lap 1940 és 1944 között!

Ugyanazon lap két évvel később már valóságos ódát zeng róla: „Nem mindegy az, hogy milyen részből való. Aztán tudni kell, hogy hogyan vágja az ember a húst, keresztben-e vagy a rostok irányában... A sütésé – az egy külön tudomány. Aztán fatányérra teszik, s az egyik igen éles késsel szeleteli kis darabkákra, a többi pedig hegyes, tőrszerű késsel elszedi és eszi.

Gyergyószentmiklós sem maradhat ki a sorból, másként az itt született, és 2014-ben a legtöbb töltött káposzta egy edényben való megfőzésével Guinness-világrekord megdöntő Benedek Árpád sose érdemelte volna ki a Flekken Árpi becenevet, ahogyan ma is ismerik.

A híres vendéglős család egyik tagja, Ferenczy István már az 1896-os Millenniumi Ünnepségeken bárányhúsból készített ételkülönlegességeivel elérte, hogy a Tímárok Első Országos Szakegylete beválassza „dísztagjai” sorába,

2021-ben a székelyudvarhelyi értéktár előkelő 7. helyén szerepelt.

Előző flekkenes írásunkban azonban jeleztük, elődeink nem ragadtak le kizárólag a juh- és bárányhúsnál, sőt! Amihez viszont ajánlatos ragaszkodni: amennyiben eredeti flekkent akarunk enni, akkor ha nem is szénen, de legalább fémrácson süssük, és kizárólag a szabadban!