Magyar karácsony a Sapientián

Bár a karácsony minden nemzet ünnepe, ezt az estét a szervezők az egy nyelvet beszélő és közös múlttal rendelkező nemzeti közösségünk megújulásáért ajánlották fel, ezért a Magyar karácsony nevet adták a rendezvénynek.

Az ünnepség kezdetén Tamás József püspök osztotta meg alkalmi gondolatait a hallgatósággal, felhívva a figyelmet arra, hogy ezekben a napokban a 25 évvel ezelőtt történt eseményekre emlékezünk. „Napjainkban is fontos felfedezni a magyar és a keresztény gyökereinket. Ragaszkodjunk és újra és újra fedezzük fel magyar és keresztény gyökereinket, hogy mindez megtermékenyítse a mi életünket és tegye azt emberi életté” – fogalmazott a püspök atya. Mivel az utóbbi időben támadás érte a magyar himnusz szabad eléneklését, ezért beszéde végén nemzeti imádságunk szövegét parafrazálta: „Áldd meg Isten a magyart, hogy a balsorsot örökre feledve sorsának ura lehessen” – kérte Tamás József püspök.

Makó Zoltán dékán úgy vélte, hogy a karácsonyvárás kétezer év után is izgalommal tölti el az emberiséget. „A lelkünk mélyén van, hogy ez a szeretet ünnepe. Akinek a lelkében zűrzavar és zaj van, az nem tudja megélni a csendet” – figyelmeztetett a dékán.

Az ünnepi köszöntők után az egyetemi néptánccsoport tagjai mezőségi táncot adtak elő, majd Wass Albert karácsonyi meséjét Sándor Jácinta és Meliszek Ágoston tolmácsolta. Az egyetemi lelkészség kórusa Veress Hunor vezetésével Kormorán, Ghymes és Kárpátia együttesek dalain keresztül elevenítette meg a betlehemi történetet.

Végül Csapai Árpád egyetemi lelkész kérte Isten áldását a kis közösségre és hozzátartozóikra: „szülessen meg Jézus karácsonykor a szívünkben, mert ha vele találkozunk a mi életünkben sem lesz semmi olyan, mint amilyen volt azelőtt” – fogalmazott. A családias hangulatú együttlét szeretetvendégséggel zárult.