Lángol az erdő a Kászonokban

„Láttam már erdőtüzet életemben, de ekkorát még nem” – fogalmazott a helyszínre vezető utunk során Balázsi Antal. A kászoni erdésszel hétfőn a késő esti órákban kerekedtünk fel, hogy szemügyre vegyük azt, ami a környék talán egyik legnagyobb katasztrófájává alakulhat.

Helyenként a gépkocsit is igencsak próbára tevő erdei úton közelítettük meg a Répát-hegység 1291 méter magasan fekvő csúcsát. Ez idő alatt Balázsi Antaltól megtudtuk, a lángokat vasárnap folyamán észlelték, ám éjjelre sikerült elfojtani a tűzfészket. „Az oltás után egy részünk hazatért. Hétfőn reggel viszont már telefonáltak, hogy az erős szél felélesztette a tüzet, olyan nagy erővel, hogy nem bírtak már vele” – foglalta össze az eddig történteket az erdész. Mint elmondta, a legnagyobb gond az, hogy már legalább hat hete nem volt csapadék a környéken. „Olyan szárazság van, hogy még a föld is ég” – írta le a helyzetet Balázsi.

Leszállt az éj, mire sikerült kijutnunk a hegycsúcsra. A sötétséget csupán a messzeségben cikázó villámok, illetve a völgyben felcsapó lángok törték meg. „Nem lehet tudni, mi okozta a tüzet” – válaszolt a helyszínen kérdésünkre az egyik kászoni lakos. Érkezésünkkor mintegy féltucatnyian jöttek fel a völgyből, mondván, a sűrű füst miatt egyelőre lehetetlen az oltás. A láthatóan fáradt emberektől annyit még megtudtunk, a helyiek által Boér és Nagymedvésként ismert területeken pusztítanak a lángok, a kászonújfalvi közbirtokosság erdejében. „Tizenkét évnyi munkánk ment tönkre néhány óra alatt” – panaszolta időközben Balázsi Antal, hiszen az eddig leégett részen mind fiatal erdők voltak, a fákat 10–12 esztendővel ezelőtt ültették el. Mint távozásunkkor kiderült, az elénk táruló völgy egyik határán a csíkszeredai hivatásos tűzoltók és számos önkéntes vívott ádáz harcot a lángokkal. „Csak az Isten, ha megkönyörül rajtunk egy kiadós esővel” – taglalta az oltás esélyeit Balázsi.