A miniszter az elvándorlással magyarázza létszámcsökkenést. Az iskolaelhagyás mértékének megállapításában gondot jelent az, hogy a vonatkozó törvény értelmében a tanintézetek nem vezethetik ki nyilvántartásukból a tanév elején hozzájuk beíratott gyerekeket, akik időközben külföldre távoztak szüleikkel. Ezzel magyarázható, hogy – az oktatási miniszter által ismertetett adatok szerint – csak Spanyolországban 100 ezer olyan gyerek van, aki valamely romániai tanintézet nyilvántartásában is szerepel, és akit iskolaelhagyónak nyilvánítanak.

A külföldi munkavállalások következményének tulajdonítható iskolaelhagyások Székelyföldön is komoly kihívás elé állítják a tanfelügyelőségeket.

A Hargita megyei tapasztalatok szerint a szülők rendszerint semmilyen hivatalos formában nem jelzik a tanintézetek vezetőségének azt, hogy iskolaköteles gyereküket magukkal viszik külföldre.

„Felhívtuk az iskolák képviselőinek figyelmét, hogy amennyiben megtudják, hogy például Józsikát elvitték Spanyolországba, valahogy hassanak a szülőkre, rokonokra, hogy adjanak le kérést arról, hogy kiveszik a gyereket az iskolából, mert egy évig Spanyolországban folytatja tanulmányait. Ilyenkor ki lehet venni a nyilvántartásból. A legtöbb esetben azonban az történik, hogy az anyuka fogja Józsikát, elmegy Spanyolországba, és erről nem értesít senkit” – foglalta össze a problémát Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelő.

Ráadásul a jelenség mérésének kritériumai sem egységesek. A statisztikai intézet szerint például akkor minősül iskolaelhagyásnak a tartós hiányzás, ha a gyerek egy évig nem jár iskolába és a tanév végén lezáratlan marad a tantárgyakból. Az oktatási tárca viszont két év után minősíti iskolaelhagyásnak az esetet, akkor, amikor a gyerek már két évvel meghaladta az adott évfolyam átlagéletkorát. Emiatt még a hivatalos adatok is eltérők lehetnek – mondta a főtanfelügyelő. Görbe Péter szerint

A diáklétszám alapján 1500 és 2000 között lehet a hasonló helyzetben lévő tanulók száma. Mivel az oktatás tíz osztályig kötelező és megbírságolható az a szülő, aki nem járatja iskolába gyerekét, a tanfelügyelőség felkérte a tanintézetek vezetőit, hogy értesítsék az önkormányzatokat is arról, ha egy gyerek tartósan hiányzik, reménykedve abban, hogy az érintett intézmények együttműködésével hatékonyabban tudják kezelni a problémát.

Ők ugyanis családjukkal járják külföldet, és kimaradnak az iskolából. A lányok ráadásul negyedik osztály után jellemzően végleg otthagyják az iskolapadot, mivel ők ezekben a közösségekben 12 éves koruktól már felnőttnek számítanak, férjhez mennek, családot alapítanak, és nem járnak többé iskolába. A fiúk is csak azóta végzik el a nyolc osztályt, amióta a gépjárművezetői jogosítvány megszerzésének feltételévé vált az általános iskola befejezése – mondta Illés Ildikó. Az iskolaelhagyás fokozott problémát jelent vidéken, például a Nyárád mente magyar falvaiban is, ugyanis ott csak a későbbi iskolaelhagyókkal telnek fel az indítandó osztályok tanév elején – tudtuk meg a főtanfelügyelő-helyettestől.

Illés Ildikó azt is elmondta, megpróbálnak mindent megtenni, hogy megfékezzék a jelenséget és az iskolában tartsák a gyerekeket, de elsősorban azoknak a szülőknek kellene változtatniuk a hozzáállásukon, akik külföldre mennek és kiveszik az iskolából gyermeküket, ők viszont csak a jelenre és a megélhetésre koncentrálnak, gyerekük jövőjére kevésbé.

Kiss Imre főtanfelügyelő a Székelyhonnak nyilatkozva elmondta, ők következetesen mérik és tenni is próbálnak az iskolaelhagyás ellen. Mintegy 600–700 problémás diákról tudnak, közülük majdnem 500 szerepel ugyan a tanintézetek nyilvántartásában, de egyáltalán nem jár iskolába.

– ismertette az adatokat a főtanfelügyelő. Kiss Imre elmondta, idén már nemcsak az érintett települések polgármestereinek küldték el a problémás diákok listáját, hanem a megyei rendőrségre is elmentek, és együttműködést kértek a hatóságtól a probléma kezelése érdekében.

Egy iskolaköteles gyermeknek kötelező volna iskolába járnia, de a kötelezettség ellenőrzését az iskola nem tudja felvállalni – közölte a főtanfelügyelő. Szerinte rendszerszintű problémák – a rendezetlen szociális háttér, a rossz megélhetési körülmények – állnak a hátterében annak, hogy ezek a gyerekek nem járnak iskolába.