Czegő Krisztina – az unokahúg – meglepetésnek és ajándéknak szánt gitárjátéka után Lőrincz György, az est házigazdája köszöntötte az Udvarhelyre is hazaérkező költőt, hiszen Czegő anyai ágon a máréfalvi nemes és földműves Kovácsok sarja, és egy rövid (a megszületéséhez kapcsolódó) bukaresti intermezzo után itt, a Bethlen Gábor utcában gyermekeskedett pár évig, úgyhogy mindig nagy örömmel látogat vissza, haza a városba. 

Lakatos Mihály író, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi kulturális koordinációs központjának igazgatója röviden vázolta a huszonkét évi magyarhoni csámborgás után három évvel ismét idehaza élő szerző pályaívét. Az est eléggé feszesre és érdekesre sikeredett, hiszen a 75. életévében járó Czegő Zoltán, aki publicistaként, költőként és közéleti személyiségként ma is igen aktív Sepsiszentgyörgyön, maga adta elő történetét. Ízesen, kötetlenül, anekdotákkal fűszerezve a mondanivalót. A moderátor csak keretet szabott a csapongó gondolatoknak. Végigszáguldottak mintegy másfél óra alatt a hetvenöt esztendőn, felidézve a színtereket, ahol ez idő alatt élt és alkotott. Udvarhely után Bordost, Marosvásárhelyt, Kolozsvárt, Korondot, Sepsibükszádot, Uzont, Sepsiszentgyörgyöt, Budapestet pásztázta végig az emlékezet.

A költői pálya egy kolozsvári padlásszobában kezdődött, az Erzsébet úton, ahol 1966. május 1-jére virradólag megalapíttatott a második Forrás-nemzedék, benne: Molnos Lajos, Vári Attila, Farkas Árpád, Király László és Czegő Zoltán. Elsősorban költőnek és lírai publicistának tartja magát, bár azt tudni róla, hogy a Medrében él, az Időrianás és a Katonabogár című regényei ugyancsak igen fontos állomások ezen a pályán. Az Időrianás különdíjat nyert 2006-ban az Irodalmi Jelen regénypályázatán, a Katonabogár pedig – az ismert könyvkiadási anomáliák ellenére is – igazi sikerkönyvvé vált, hiszen Nyírő József és Tamási Áron írói világát idézi nyelvében és azt a székely falut, amely éppen most van szétesőben, s amerre nem jut kellő figyelem. Ezt a regényt többször újra kellett nyomni az utóbbi három évben.

Az Éjféltől virágig, akár „antinaplónak” is nevezhető, a „visszidálás” óta eltel három esztendő lírától sem mentes kis publicisztikáit tartalmazza, amelyek ugyanakkor tárcanovellákként is olvashatók. Egyenként is megállják a helyüket, de együtt „ütőképesebbek”. Bizonyíték és illusztráció gyanánt kettőt fel is olvasott közülük Lakatos Mihály. A Kegyelmi idő verseskötet az utóbbi évek termésének foglalata. A megszokott, a csapongó, szabadon lüktető, a múlhatatlan szenvedéllyel átitatott és küldetéses Czegő-líra áradt belőlük.