Nagy tömeg gyűlt össze kedden délelőtt a Pilvax Kávézóvá alakult G. Caféban, a Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) által felelevenített 1848–49-es forradalom első helyszínén. Délelőtt kilenckor már izgatottan várták a diákok, fiatalok, illetve sok felnőtt is Petőfit (Tóth Árpád) és Jókait (Szűcs-Olcsváry Gellért). Eközben a forradalom nőalakjai, Szendrey Júlia (László Kata), Teleki Blanka (Finczinski Andrea), Kossuth Zsuzsa (Albert Orsolya), Zichy Antónia (Csurulyáné Vidovenyecz Edina) beszélgetett az ifjakkal, buzdították őket. A várakozás ellenére lelkes, sőt élénk maradt a kávézóban összegyűlt ifjúság, igazi éljenezés tört ki a korhű ruhákba öltözött Petőfi és Jókai érkezésekor. Utóbbi a pódiumra állva arról szónokolt, hogy Európa többi népéhez hasonlóan nekünk is boldogulnunk kell, ezért a szabadság és egyetértés jegyében 12 pontba fogalmazva felolvasta, mit kíván a magyar nemzet. Petőfi egy kávéházi székről a Nemzeti dal elszavalásával lelkesítette az ifjakat. Táncsics kiszabadítását szorgalmazta. Közben néhányan Beke István nevét skandálták. Ezt követően a forradalmi tömeg a márciusi ifjakkal együtt a Patkóba vonult, a városközponti iskolákhoz, melyek a pesti egyetemeket szimbolizálták. „Kik azok a márciusi ifjak?” – kérdezte egy kisiskolás a belvárosban összegyűlt tömegben. „Ti vagytok!” – válaszolta neki Teleki Blanka.

A Patkóhoz érve vált láthatóvá, hány fiatalt mozgatott meg a forradalmi hangulat – a néptánccsoportok előadása köré egyre többen gyűltek, majd folyamatosan csatlakoztak a diákok és tanárok a lelkes tömeghez. „Tiétek a jövő!” – biztatta az ifjúságot Jókai. Éljenezve hallgatták lelkesítő beszédét, egyetértve abban, hogy „mit más népek karddal víttak ki maguknak, azt e nép puszta kézzel, csupán szent lelkesülésének tüze által, egyetértve, elleneit nem legyőzve, de megtérítve, tette magáévá”. Tapssal fogadták napjaink székelyudvarhelyi márciusi ifjai is a 168 év távlatából felhangzó 12 pontot.

A Patkóból a Nyomdához (Székelyudvarhelyen a Kabdebó, az eredeti helyszínen a Landerer és Heckenast könyvnyomda) özönlött az egyre növekvő forradalmi tömeg – a rendőrség figyelemmel és tetőkamerás autóval is követte a skandáló embertengert, melyet Petőfi irányított, lelkesített. A Nyomdánál Irinyi József (Dunkler Róbert) kerítésoszlopra mászva újból ismertette a 12 pontot, majd társaival együtt a Nemzeti dal kinyomtatott szövegét osztotta ki az összegyűlteknek, buzdítva őket, hogy menjenek a Nemzeti Múzeumhoz (a székelyudvarhelyi Művelődési Ház).

Ott az Udvarhely Néptáncműhely táncosai fogadták az ifjakat és a forradalmi tömeget, majd Széchenyi (Zakariás Zalán) szólt az egybegyűltekhez. „Legyen szabadság! Magyar hang, magyar nemzeti szín, magyar érzelem minden ajkon, minden lobogón, minden kebelben” – követelte. Itt a székelyudvarhelyi diákok ismertették tizenkét pontban, hogy mit kíván 168 év után a székelyudvarhelyi ifjú nemzedék. Utolsó pontként a korrupció megszüntetését követelték, a tömeg pedig hangos egyetértéssel fogadta a diáklányok javaslatát. „Most a munka napja következik” – mondta végezetül Kossuth (Barabás Árpád) a pezsgő vérű ifjaknak, majd így folytatta: „A munka napja nehezebb, mint a veszélyé, mert a veszély az egyest éri csak, ellenben a munka gyümölcse az egész hazáé”. Ezt követően a tömeg közösen, zenei kísérettel elénekelte a Talpra magyart a Nemzeti Múzeumon (Művelődési Ház) legördülő piros-fehér-zöld lobogó előtt.