Kalapács, üllő, kohó, patacsípő, reszelő – csak néhány szerszám azok közül, amelyet a patkó megmunkálásához használ Jakab Árpád patkolókovács. Az alig 24 éves zetelaki fiatalember mobil kovácsműhelyével járja az országot, patkolja a lovakat, beszélget a gazdákkal, mesterien műveli szakmáját.
2015. július 02., 12:332015. július 02., 12:33
Jakab Árpád tinédzser korában még erdésznek készült, aztán idővel rájött, hogy ő igazából többet szeretne elérni az életben, olyan szakmát választana, amivel kitűnik. Patkolókovács lett. Fiatalságára sokan rácsodálkoznak, nevetve meséli, megtörténik, hogy egy-egy helyszínre érve első látásra a patkolókovács inasának nézi a gazda.
„Tizennégy éves koromban meg voltam róla győződve, hogy erdész leszek, B verziónak merült csak fel a kovács mesterség. Székelyudvarhelyen végeztem el a középiskolát, környezetvédelmet tanultam, ám idővel rájöttem, ha maradok a tervemnél, maximum erdészmérnök lehet belőlme. Bátyám állatorvos, külföldi kollégákkal elég sokat konzultál, ők jöttek az ötlettel, hogy menjek el Magyarországra, nézzem meg, miről is szól a patkolókovács szakma. Külföldön a sportlovas világban gyakran dolgozik együtt patkolókovács és állatorvos. Az érettségi után végül letisztult bennem, hogy patkolókovács leszek, és Magyarországra mentem tanulni. Ennek már öt éve” – meséli Jakab Árpád. A fiatalember – mint kiderül – azóta sem bánta meg e döntését. Magyarországon elleste, megtanulta a szakma csínját-bínját, állásajánlatot kapott, dolgozott, tapasztalatot szerzett. „Ott nem úgy volt, hogy aki tudja, az csinálja, aki nem, az tanítja. Olyan kovácsoktól, állatorvosoktól tanultunk, akik a hétköznapokban is ezzel foglalkoztak. Aztán Mosonmagyaróváron kezdtem dolgozni, robbanásszerűen beindult minden: az anyagiak, a szakmám, az életem.”
És mindezek ellenére – talán sokak meglepetésére – hazatért. Miért – kérdezem. „Szeretem itthon. Az emberek elsősorban az anyagi vonzatát nézik a döntésnek, de kérdem én, mi van a barátokkal, az esti sörözéssel, a családdal. Nekem ezek az emberek fontosak. Magyarországon megvolt a jó fizetés, a jó főnök, de hiányoztak a számomra fontos emberek. Rájöttem, hogy itthon szeretnék valamit elérni. Nem kell a kereket feltalálni, csak haza kell gurítani. Ha meggondoljuk, ez a szakma nem is annyira új, hanem inkább ritka. Na most már én is azon ritka emberek sorát gyarapítom, akik járják az országot, és így patkolnak” – mondja a patkolókovács.
Mobilműhely kohóval
A fiatalember nem üres kézzel érkezett: a nyugaton már megszokottnak számító mobil kovácsműhellyel tért haza, amellyel itthon immár egy éve járja az országot. Egy patkolókovács egyik napja sem hasonlít a másikra – jegyzi meg. Az egyeztetés adja az alapot, majd kiszáll a helyszínre és teszi a dolgát. „Öröm az ürömben, amikor kimegyek egy helyszínre, és kiderül, hogy nem öt ló vár rám hanem nyolc. Na, ez az egész heti programomat felborítja, igyekszem a csúszásokat kiküszöbölni. Nagyon mozgalmas, és ezt szeretem.” Kedden, beszélgetésünkkor Székelyvarságon indult a napja, folytatódott Gyergyóditróban és befejeződött a Gyilkos-tónál. Öt lovat patkolt meg. „Én, ha a tulajdonosokkal közös nevezőre tudok jutni, bárhová elmegyek. A távolság nem akadály” – jegyzi meg nevetve.
Árpád gyári patkóval dolgozik, amely ki van árkolva, megvannak a szöglyukak, azt kell a lólábra mérni, fölmelegíteni, a lábra igazítani oly módon, hogy a ló patájának a tükörképe legyen. Ha minden a lehető legnagyobb rendben van, akkor egy sportló patkolása, segítség nélkül, egy-másfél órát vesz igénybe, egy igáslóé két órát. „Az igáslovat fel kell sarkazni, a teherhúzásra kell felkészíteni. Az előkészülés időt vesz fel. A sportlónál sokkal másabb szempontok alapján patkolunk, esetükben olyan futószöget kell állítani, mint egy versenyautónál. Itt nincs hibalehetőség, legalábbis ezt a minimálisra kell csökkenteni” – magyarázza.
És ha rúg a ló?
Márpedig rúg, sőt már Árpád is szenvedett el lórúgást. „Azzal nem történik baleset, aki nem patkol. Nem az a kérdés, hogy megtörtént-e, hanem hogy mikor fog megtörténni” – jegyzi meg. Szereti a szakmáját, mert szereti az emberek és a lovak közelségét. „Van, amikor a ló miatt szeretek egy adott helyre menni, van, amikor a táj, a körülmények miatt. Szeretem, amikor látom, hogy miután megpatkoltam egy lovat, utána jól teljesít, élvezi a munkám gyümölcsét” – magyarázza lelkesen.
Jakab Árpád nagy reményekkel, tervekkel látott e szakma gyakorlásához. „Szeretném, hogy a romániai sportlovas-életben meghatározó személyiség legyek, mint patkolókovács. Szeretném elérni, hogy amikor sportlovazásról, lópatáról, lóortopédiáról van szó, akkor az én nevemet is megemlítsék az emberek, számon tartsanak” – mondja a zetelaki ífjú patkolókovács.
Hétfő reggel 9 órától több ponton is forgalomelterelésre kell számítani Székelyudvarhelyen, ugyanis a Harvíz Rt. megkezdi munkálatait a Kaufland előtti körforgalomban.
1989-ben elhelyezett időkapszulát találtak a bikafalvi református templom felújítása során, amelynek tartalmát a sajtó előtt tárták fel pénteken. Az esemény során az épület helyreállításának részleteiről is mesélt a helyi lelkipásztor.
Az „együtt” ereje – élet, onkológiai diagnózis után címmel tartanak előadást pénteken délután öt órától a székelyudvarhelyi Hargita Business Centerben (HBC).
Kisebb-nagyobb módosításokkal elfogadta a székelyudvarhelyi képviselő-testület csütörtökön a város 220 millió lejes költségvetését, cserébe viszont a betervezett beruházások megvalósítását várja el.
Javítási munkálatok miatt szünetel az áramszolgálatatás több székelyudvarhelyi utcában csütörtökön, napközben.
Le kell győzni a kishitűséget, nem szabad engedni a nyugat csábításának, élettel kell megtölteni a felújított és felépített tanintézeteket – mondta el Soltész Miklós államtitkár pénteken Székelyudvarhelyen, a Tamási Áron Gimnázium épületének átadásán.
Egy fiatalokból álló társaság két tagja rongálta meg szilveszter éjjelén a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont (HMHF) által kiállított fényképeket a székelyudvarhelyi Sétatéren – kedden sikerült beazonosítani az elkövetőket.
Csökkentek a fűtésre szánt önkormányzati kiadások Farkaslakán és Székelyvarságon, miután tavaly ősszel mindkét településen üzembe helyeztek egy-egy faaprítékkal működő, napkollektorokkal kiegészített kazánt.
Szinte teljesen befejeződtek az oltárépítési munkálatok az Oroszhegy községhez tartozó Kápolnamezőben (Nyúlád-tető), amelyet nem hivatalos búcsújáróhelyként használtak több száz évig a környék lakói. Idén az egyház képviselői megáldanák az építményt.
Elhunyt férfi holttestét találták meg Székelyvarságon a mezőn január 2-án, a rendőrségi vizsgálat szerint az idegenkezűség kizárható. Az ügyben még tart a nyomozás.
szóljon hozzá!