Zsugorodó népesség

Mint a The Economist rámutatott, a térségben rendelkezésre álló demográfiai adatok sok esetben hiányosak és félrevezetők lehetnek, de ettől eltekintve kirajzolódott egy tiszta kép, amely minden érintett országra érvényes: a jelentős kivándorlás és a születések alacsony száma miatt zsugorodik a lakosságuk. Kifejtették, hogy míg régebben akár hat gyereket is vállaltak a nők, ma már kevesen nevelnek egynél többet. Ennek egyik oka, hogy a nők attól tartanak, elveszítik munkahelyüket, ha többször is teherbe esnek.

Példaként említik, hogy Olaszországban vagy Spanyolországban is kevés gyereket vállalnak, de eközben tömegesen vonzzák a bevándorlókat, így van, akivel „pótolni” a hiányt.

Ahonnan inkább távoznak

Ezzel szemben Romániából, Bulgáriából, Szerbiából és a többi balkáni országból inkább távoznak a lakosok, és mivel főként fiatalok hagyják el ezeket az országokat, a fejlődés sem lehetséges.

A vizsgált országok közül Moldovában jósolták a legmagasabb népességcsökkenést (45%), majd Bulgária és Bosznia-Hercegovina jön a sorban, ezeket pedig Románia követi 31 százalékkal, ami azt jelenti, hogy az ország 2050-re várhatóan elveszíti lakosságának harmadát az 1990-es értékhez képest. Az elemzésben jó példákat, fejlődő városokat is kiemeltek a vizsgált térségből, például Kolozsvárt vagy Tiranát (Albánia fővárosa), de mint hangsúlyozták, ezek csak kivételek, összességében elkeserítő a helyzet.

Közbeszólt a világjárvány

A hazai jelentős kivándorlás már régóta beszédtéma az országban, és korábban is számos kutatás mutatott rá a probléma súlyosságára. Az Európai Bizottság (EB) Romániáról készített idei jelentése szerint 2018-ban a más tagállamban élő, aktív korú (azaz 20-64 év közötti) közösségek közül a legnagyobb a román volt:

Idén aztán a koronavírus-világjárvány miatt bevezetett korlátozások, a lezárt határok és a nagyfokú bizonytalanság a külföldi munkavállalásra is rányomta a bélyegét, és noha sokan hazatértek, ez az állapot nem tartott sokáig.

Az eJobs állásközvetítő portál szerint júliusban 23 ezer jelentkezést nyújtottak be külföldi munkára a hazai munkavállalók, ami kevesebb ugyan a korábbi év hasonló időszakában jegyzett értéknél, de így is jól tükrözi a távoli munkavállalás iránti igényt.

Azt, hogy a világjárvány pontosan milyen mértékben befolyásolta a ki- és bevándorlást, egyelőre korai lenne megmondani, de az eddigi tapasztalatok, tendenciák alapján a szakemberek már alkottak egy előzetes képet a témáról – mutatott rá megkeresésünkre Horváth István szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója. Mint részletezte, a becslések szerint

• Az elsőbe azok tartoznak, akik már nagyon rég elhagyták az országot, és stabil helyzetet alakítottak ki a különböző célországokban. Tehát rendelkeznek lakással, a hosszas tartózkodás és munkavállalás miatt szükség esetén munkanélküli segélyre számíthatnak, részesei az egészségügyi rendszernek.

• A második réteghez tartozók számára az elsőbe való bekerülés a cél, de még nem tartanak ott. Azokról van szó, akik hosszútávú kinntartózkodást terveznek, de még csak néhány hónapja mentek el, ezáltal egyelőre nem járultak hozzá olyan mértékben a társadalom- és egészségbiztosítási rendszerekhez, hogy bizonyos jogosultságokat szerezzenek, juttatásokra legyenek jogosultak.

• A harmadik réteg a rövidebb kinntartózkodásokra berendezkedett, úgynevezett idénymunkásokra vonatkozik, akik évente akár 10 hónapot is külföldön tölthetnek, de különböző helyszíneken, tehát nem céljuk a kitelepedés, csak az időszakos munkavállalás. A járvány kitörését követően az idénymunkában érdekeltek szinte azonnal visszatértek Romániába, mivel nem volt átlátható a helyzetük. Ennek a rétegnek a képviselői két-három hónapig itthon tartózkodtak, de amint ismét szükség lett a munkájukra, visszatértek a különböző célországokba.

A második réteg képviselői szintén hazatértek egy idő után, mivel nem érezték elég stabil helyzetben magukat ahhoz, hogy külföldön maradjanak. Példaként egyik ismerőse esetét említette, aki az Egyesült Királyságban dolgozott három-négy hónapja, de a munkaadója a tudomására adta, hogy

Ekkor rájött, hogy az albérletre szinte a teljes keresete rámenne, és nem fogja megérni, ezért inkább hazajött.

Sokan visszatértek Nyugatra

„Nagyon sok hasonló helyzetben lévő külföldi munkavállaló tért haza, és feltételezzük, hogy közülük nem mindenki ment vissza, vagy aki igen, az inkább idénymunkásként vállalt munkát. Érdekes, hogy

Az első kategóriából nagyon nevesen jöttek haza, és csak olyan esetekben, ha családi vagy egyéb problémájuk akadt, amit csak személyesen lehetett megoldani. A másik két csoport képviselői egy ideig itthon tartózkodtak, becslések szerint a számuk elérheti az egymilliót, tehát

Nagy részük azonban hamar vissza is tért külföldre, főként idénymunkásként, tehát látványos átrendeződés nem történt” – húzta alá a szociológus.