A francia romantika időszakára hajaz A királyasszony lovagja

Első pillanatokban furcsának tűnt ez a túlzás, de hamar hozzá lehetett szokni. Főleg Don César de Bazan (Hujber Ferenc) nyomán, aki még így is természetesen adta elő szerepét és játékába olykor a közönséget is bevonva tette élvezhetőbbé, nyitottabbá ezt a stílust. Amúgy a mű valósággal megköveteli az érzelemkitörési áradatot, hisz 1838-ban volt az ősbemutatója, amikor is egy túlhevült Franciaországról számol be a történelem.

„Ruy Blas (a főszereplő – a szerző megjegyzése) legszebb kitöréseit szerelméért, hazájáért [...] mennyi korbeli körülmény, hányféle indulat fűti! A harmincas évek Franciaországának, »a bankárok Franciaországának« forradalmi és napóleoni emlékei; Párizsnak és a vidéknek egyre forrósodó hangulata; Victor Hugo növekvő politikai becsvágya; s talán nem utolsósorban a szép, német származású, de franciás műveltségű trónörökösné iránt érzett s nem is nagyon titkolt vonzalma – s századok drámairodalmának ősi figurái közül kikerülve így válik a szerelmes lakáj Hugo és a romantikus színpad egyik legmegrendítőbb és legrokonszenvesebb hősévé” – jegyzi meg a műről Gyergyai Albert (forrás: fidelio.hu).

Valószínűleg a legutóbbi magyar változatot is ez a fajta játékmód jellemezhette. Amint Zimányi Zsófia fesztiváligazgató megjegyezte, azonban már kevesen emlékezhetnek erre. Õ is csak hallomásból tud, hisz mindez talán az ötvenes években történhetett, amikor is Tolnay Klára, Darvas Iván és Gábor Miklós voltak a főszereplők. Akkoriban hatalmas sikert arattak, sokáig tartották az előadást műsoron.

Különben Zimányi Zsófia azt is kifejtette, hogy a fesztivál eddigi gyakorlatán változtatni kívánnak, mivel eddig jóformán a bemutatott előadások egyediek voltak kizárólag a Tavaszi Fesztiválra készültek. A Thália később is műsorára tűzi az előadást. Hasonló eredményekre számítanak mint Tolnay Kláriék, mivel egyrészt Budapesten nagyon rég nem tűzte egyik színház sem műsorára a Hugo művét, valamint, másfelől egy korszerű, a Forgách András-féle fordítást alkalmazva korunk nézőére van szabva a szöveg.

Ezen kívül a rendező is kitett magáért, hogy korszerűvé tegye az előadást. Néha mai kellékeket, mondhatni, helyzeteket is belopott a produkcióba. Egyik jelenetben például a miniszterek – akiket csak a ruhájukról lehet spanyol grandoknak vélni – egy asztalnál ülnek előttük mikrofonok, és úgy osztják a közpénzt, ahogy „nem sajnálják”. Persze a saját zsebük felé hajlik a kezük, így akár korunk honatyáit is megtestesítik. Nyugodtan megjegyezhetjük: Az idők változtak, de a miniszterek nem.

Nem utolsó sorban, mivel a fesztivál idején egyszerre több előadás zajlik egyidőben, nem lehet mindegyikre eljutni biztos, hogy a francia romantika egyik legfontosabb drámájára még elég sokan kíváncsiak.

Vázoljuk fel azonban a fidelio.hu nyomán a történetet. Victor Hugo romantikus drámájában az árva Ruy Blas tanulmányai befejeztével, megélhetési kényszerből elszegődik lakájnak a spanyol királyi titkosrendőrség főnökéhez, Don Salluste-höz. Ekkor a férfi sorsa eldől: beleszeret a királynőbe. Neuburgi Mária, az uralkodásra alkalmatlan árnyékkirály, II. Károly feleségeként fiatalon került az udvarba. Férjének csak két hétig élvezhette társaságát, aztán a férfi vadászni ment, ő pedig ott maradt egyedül a palotában, szigorú szabályok és figyelő szemek között. Az udvari viszonyokban járatlan lévén hamar ellenséget is szerez magának: száműzi Don Salluste-öt, mert elcsábította az egyik komornáját, de nem volt hajlandó feleségül venni. Ezért Don Salluste ördögi bosszút forral: lakáját, Ruy Blas-t Don César álnéven az udvarba küldi azzal a feladattal, hogy csábítsa el a királynőt. Saját rokonát, a vagyonát eltékozló valódi Don Césart pedig, biztos, ami biztos, eladja kalózoknak Afrikába. A sötét tervről mit sem sejtő Ruy Blas elvállalja a küldetést, hogy szerelme közelében lehessen.

Karrierje gyorsan ível fölfelé: a királynő sem közömbös iránta. Fél éven belül hercegi rangot szerez, és egy uralkodó felelősségtudatával küzd az országot szipolyozó spanyol grandokkal. De eljön a perc, amikor Don Salluste benyújtja a számlát: az ábrándoknak vége, a királynővel való leszámolás órája közeleg. A végkifejletet késlelteti ugyan Don César váratlan visszatérése Afrikából, de Ruy Blas-nak szembe kell néznie azzal, hogy mindvégig Don Salluste bosszújának eszköze volt. Amikor végre átlátja a cselszövényt a titkos találkán, ahová minden igyekezete ellenére eljön a tőrbecsalt királynő, lemond a beígért jutalomról, felfedi lakáj-voltát, és végez Don Salluste-tel. Majd, mivel a királynő nem bocsátja meg az árulását, megmérgezi magát.

Szereplők:
Ruy Blas: Kolovratnik Krisztián
Don Salluste de Bazan: Méhes László
Don César de Bazan: Hujber Ferenc
Don Guritan: Kocsó Gábor
Santa-Cruz márki: Lázár Balázs
Del Basto márki: Valkay Pál
Alba grófja, a Pénzügyi Kancellária tanácsnoka: Bakos-Kiss Gábor
Don Manuel Arias, Kasztília kormányzója / Tiszt: Bozsó Péter
Montazgo, India Kormányszékének tanácsosa / Lakáj: Szűcs Péter Pál
Covadenga, a Kanári- és Baleári-szigetek főtitkára / Rendőr: Bank Tamás
Neuburgi Mária, Spanyolország királynéja: Horváth Lili
Albuquerque főhercegnő: Tímár Éva
Casilda: Trokán Anna
Duenna: Esztergályos Cecília

Fordította: Forgách András
Díszlet: Ignjatovic Kristina
Jelmez: Kovács Yvette
Zene: Gyöngyösi Levente
Koreográfus: Horváth Csaba
Dramaturg: Rákóczy Anita
Rendező: Léner András