Boldogságkeresés – nem csak gyógyszerekkel

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint mintegy 350 millió ember szenved tartós szomorúságtól, levertségtől, életuntságtól, azaz depressziótól, közülük évi átlag egymillió ember lesz öngyilkos. Földünk lakosságának 5 százaléka depressziós, a különböző országokra vonatkozó adatok persze igen eltérők. Az Amerikai Egyesült Államokban a nők 10, a férfiak 4 százalékát sújtja ez a pszichikai betegség. „Pénz- és kezdeményezőkészség hiányában Romániában nem készülnek megbízható statisztikai felmérések, a pszichés megbetegedések között azonban a depressziós tünetek vezetnek” – jelenti ki az Erdélyi Naplónak Rácz Attila pszichiáter, a marosvásárhelyi 2. számú Pszichiátriai Klinika szakorvosa.

A népbetegséget a leendő elmegyógyász szakorvosok gyakorlati képzésével is foglalkozó szakemberrel jártuk körül. Rácz doktor elöljáróban leszögezi: ha statisztikai adatok nincsenek is, két évtizedes szakorvosi praxisa alapján úgy becsüli, nem nő a depresszióban megbetegedők száma, konstans állapotról beszélhetünk. A betegségről ma többet szól a média, a tünetek tehát ismertebbek, a háziorvosok is jobban odafigyelnek a depressziógyanús esetekre. A diagnosztizált betegek nagyobb száma azzal magyarázható, hogy ma lényegesen több pszichiáter és pszichológus dolgozik országszerte, mint 25 évvel ezelőtt.

Ha a tartós boldogtalanság kortünet, akkor az egyértelműen kapcsolatba hozható a miliővel, amiben élünk. A mai társadalom feltételekhez köti a boldogságunkat, és ez leginkább a reklámokban csapódik le. Nem lehetsz boldog, ha nem utazol el valahova, ha nem maradsz szép és fiatal, ha nem veszed meg azt a bizonyos terméket – így szól a mindennapi reklámüzenet. Világunk arra programozza be az embereket, hogy ezeket az „értékeket” hajkurássza, és ha nem teheti őket magáévá, boldogtalannak érzi magát. Ha a boldogság kulcsát egy külső tárgynak, vagy egy másik személynek adjuk oda, lelkileg sérülékennyé válunk, magyarázza Rácz Attila. Van, aki a boldogságát kizárólag abban méri, ha egy másik ember szereti őt. De mi történik, ha az illető elhagyja? Ilyenkor befejeződik az élete, és többé nem lehet boldog? A pszichiáter arról mesél, hogy egyik betege akkor esett mély depresszióba, amikor ellopták vadonatúj kocsiját. Nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy egy olyan tárgytól kényszerült megválni, amihez nagyon ragaszkodott.

A teljes írás az Erdélyi Napló február 12-én megjelenő 6. lapszámában olvasható.