
A bő egy éve tartó, zömében koncertmentes időszak nemcsak a zenekedvelők, hanem a muzsikusok életét is megkeserítette. Ugyanakkor az online hangszeroktatás is új kihívás elé állította a tanárokat.
2021. április 23., 00:172021. április 23., 00:17
– Mivel foglalkoztál a járványhelyzet beállta előtt?
– Tizenkét éve tanítok a Művészeti és Népiskolában, emellett talán hat éve csatlakoztam a Koszika & The HotShots zenekarhoz, velük elég aktívak voltunk. Különféle session-projektekben vettem részt, alkalmanként pedig a Brassói Filharmóniával, a Háromszék Táncegyüttessel és a Tamási Áron Színházzal is együttműködtem.
– Mára mi maradt mindebből?
– A tanítás. Időnként hagyományos, „offline” módon, máskor meg online, ami borzasztóan nehéz. Klarinétot és szaxofont tanítok, és a fúvós hangszerek esetében nagyon fontos a hangképzés. Cél, hogy minél szebb hangot képezzünk a hangszeren, és a tanulónak nagyon sok időbe telik, hogy a saját hangját, hangzását megtalálja. Ez a tanulási folyamat legelső része, ehhez meg szükséges az élő hang hallása. Erre pedig teljesen alkalmatlan az online felület, ahol későn érkező, pocsék, zavart hangot kapunk.
– A koncertek hiánya milyen hatással van a zenésztársadalomra?
– A tanítás számomra fix jövedelemforrást jelent, ám nem lennék a szabadúszó zenészek helyében, hiszen látom, mennyire kegyetlen számukra ez az időszak.
– A zene minőségére negatív hatással lehet-e az egy év kiesés? Értem ez alatt, hogy koncertek hiányában a zenészt mi motiválja a gyakorlásra?
– Az említett év több szakaszra osztható. A legveszélyesebb a zenésztársadalomra nézve a járványhelyzet kezdetén elrendelt karantén-időszak volt, hiszen akkor senki sem tudott próbálni. A kijárási tilalom megszűnte után már beindulhattak a próbafolyamatok, ám még mindig nem lehetett, illetve inkább csak online koncerteket lehetett adni. Az, hogy egy zenész gyakorol vagy sem, lelkiismereti kérdés. Ám a zenész számára a motivációt a gyakorláshoz a koncertlehetőség adja. Ha a naptárában nem látja, hogy jövő héten vagy a közeljövőben valami projektre kell készülni, nagyon nehéz. Szerintem tízből talán három ember az, aki ilyen körülmények között előveszi a hangszert és gyakorol. Egy igazi zenésznek a koncertmentes periódusokban is formában kellene tartania magát, ám nem hiszem, hogy a zenésztársadalom szétgyakorolta magát az elmúlt időszakban. Biztos, vannak kivételek, és őket csodálom. Főként azoknak lehet könnyebb a holt időt gyakorlással kitölteni, akiknek nincs családjuk.
– Nagyon sok zenész koncertélmény hatására ragadott hangszert. Az efféle meghatározó tapasztalatok most kimaradnak...
– Egy hangszeren tanuló diák számára fontos, hogy hatások érjék, hiszen az motiválhatja, kitartást pumpálhat bele. Engem értek ilyen hatások, és táplálták bennem a kitartást, hogy nekem ezt kell csinálnom. Kamaszkoromban voltak meghatározó koncertélmények, amelyek miatt ezt a pályát választottam, szaxofonozni kezdtem, és jazz-közeli, egyáltalán improvizatív zenét kezdtem játszani. A legfontosabb ezek közül valamikor 2001–2002-ben a több sepsiszentgyörgyi zenészt sorában tudó Slang zenekar Park vendéglőbeli koncertje volt. Carpe Diem nevű diákzenekarunkkal mi nyitottuk a koncertet, ami nagy megtiszteltetést jelentett, majd az első sorból nézhettük végig a Slanget, amely lenyűgözött. A zenekarban voltak fúvósok is, közöttük a szaxofonos, akitől később az első szaxofonomat is vásároltam... Koncertek hiányában a tanár átküld egy linket a diáknak, ami azonban nem ugyanaz, mint amikor élő koncerthatás éri.
– Jelenleg próbálsz valakivel?
– Kerezsi Kati írt néhány dalt, és nagy zenekarral, amelyben több fúvós is szerepelt, csináltunk egy online koncertet. Nos, ezzel a zenekarral próbáltunk néhányszor, hiszen élőben is bemutattuk volna a produkciót, ám ez idáig erre nem adódott lehetőség. Várom, hogy ismét koncertezhessünk, hogy a dolgok valamelyest visszakerüljenek a normális mederbe.
Három napig állt a bál a kézdiszéki Torján. Pénteken délelőtt kezdődtek és vasárnap este értek véget a Septemberfestre keresztelt falunapok, benne „nemzetközi” főzővetélkedővel és az elmaradhatatlan óriás túrós puliszkával.
Jubileumi kiadásához érkezett Csernáton messze földön híres rendezvénye, amely egyszerre szól hagyományőrzésről, közösségépítésről és szórakozásról. Szeptember 7-én, vasárnap tizedik alkalommal tartanak huszár -és katonadal-találkozót.
Átadta a Kovászna megyei önkormányzat az előkészítő osztályba induló gyerekeknek szánt felszerelt iskolatáskákat. 2250 gyermek részesülhet az ajándékban.
Szeptember 5-7. között zajlanak a 21. alkalommal megrendezett, Septemberfestre keresztelt torjai falunapok. Természetesen idén sem marad el a nemzetközi gasztronómiai verseny és az óriás túrós puliszka. Íme, a program.
Románia legszebb speciális iskoláját vehetik birtokba ebben a tanévben a háromszéki, sajátos nevelési igényű gyerekek: a sepsiszentgyörgyi intézmény egy felújított, kibővített, ultramodern felszereléssel ellátott oktatási egységgé vált.
A parkolási díjak fizetésének tekintetében is halad a korral Sepsiszentgyörgy: jövő hétfőtől csak digitálisan lehet majd fizetni a parkolásért a városban.
A Sepsiszentgyörgyi Helyi Rendőrség, helyi tanácshatározat alapján immáron több éve ellenőrzi a lovas fogatokkal való közlekedést a város területén. Augusztusban újabb, engedéllyel nem rendelkező szekereket foglaltak le.
Sepsiszentgyörgy egyik legnagyobb és legnépszerűbb általános iskolájának diákjai nehéz helyzetben vannak: a tanintézmény mindkét épülete felújítás alatt áll, az osztályokat üggyel-bajjal sikerült elhelyezni. Még egy egész tanévet kell kibírni.
A Mihai Viteazul Főgimnázium épületeinek felújítása akadozik, sportpályáján viszont zajlik a munka: itt épülnek a moduláris tantermek. Sepsiszentgyörgy egyetlen román nyelvű elméleti líceumának diákjai öt év után visszatérnek az intézmény területére.
Kétévente esedékes, immár 23. kollokviumát tartotta a Nemzetközi Címertani Akadémia augusztus 27–30. között Jászvásáron. Ez alkalomból Keöpeczi Sebestyén József erdélyi címerművész munkásságát bemutató tárlatot is berendeztek.
szóljon hozzá!