Zakatol a vonatunk

Akiről ezt a jegyzetet írom, tulajdonképpen a magyar nyelv, anyanyelvünk hőse volt. Szabédi László ő, aki 115 esztendővel ezelőtt, 1907. május 7-én született a Marosvásárhely közelében lévő Sáromberkén, de igazi szülőfalujának az ugyancsak Maros menti Szabédot tartotta. Innen származnak ősei, és hiába volt eredetileg Székely a neve, az ősei szülőhelyének elnevezését tartotta érdekesebbnek. Minden bizonnyal azért is, mert ez a településnév egy tőről fakad a szabadsággal.

Nem egészen kerek évforduló ez a 115, de egybeesik egy másik eseménnyel, amely a marosvásárhelyiek, de mindannyiunk számára fekete betűkkel íródik fel: ezekben a napokban tették közhírré, hogy valamelyik legfelsőbb szerv – ezekből a legfelsőbbekből is számtalan van – kimondta: törvénytelenül működik a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Középiskola. Most, tanév vége előtt pár héttel az évekkel ezelőtt megharcolt, kiharcolt jogok után lecsendesedni látszó vizeket megint felkavarták, s valakik éppen ott ütnek, ahol a legjobban fáj. Az anyanyelvünkön.

A történetet sokan ismerik. Ennek a nagy múltú iskolának az épületét hajdanán kisajátították, évtizedekig vegyes tannyelvű iskolaként működött, aztán visszakapta az egyház, de benne maradt a román tannyelvű, sikeres román tagozat, s az önállóvá vált magyar tagozat hátraköltözött a melléképületbe. Nos, ebből a melléképületből kitűnő eredménnyel működő főgimnázium lett, felnőttek az osztályok, meglett az elismertség és színvonal. És most láss csodát, ott sem működhet, mert megvonták a működési engedélyét. És vezetői, pedagógusai, diákjai, a diákok szülei, a marosvásárhelyiek értetlenül állnak, s kezdik elölről…

Szabédi László nem kezdhette elölről. Ő belehalt az anyanyelv jogfosztottságából eredő fájdalmába. A csendes szavú, helikonos költő, nyelvtudós, egyetemi tanár, értő irodalomtudós, aki két évig a sepsiszentgyörgyi múzeum igazgatója is volt, a Bolyai Egyetem felszámolása miatti fájdalmába halt bele. 1959. április 18-án zakatolt el felette a vonat Szamosfalván. S pár nap múlva követte őt egyetemi oktatótársa, Csendes Zoltán egykori rektorhelyettes. „Nyakamon van a kés / zakatol a vonatom” – írta Szabédi egyik felkavaró versében.