Utópia és józanság

Februárban két fontos kulturális évfordulónak is örvendhettünk. 540 éve született Thomas Morus, 190 éve Jules Verne, nekünk már Gyula. Közös vonásuk a társadalom átalakításán való elmélkedés. Azaz inkább álmodozás. Morus Tamástól származik az utópia szavunk – egyik művében egy ilyen nevű kitalált szigetről mesél egy utazó, ahol az észszerűség és a pontos tervezés határozza meg a lakosok mindennapjait. U toposz azt jelenti: nem létező hely, és az angol filozófus leírása alapján nem is annyira kívánatos.
Verne regényeiben az izgalmon, a szárnyaló fantázián túl rendkívül mély kérdéseket is felvet: képes-e az ember ellenőrzése alatt tartani a tudomány és a technika sokkoló vívmányait? Fel van-e egyáltalán készülve a szociális reformok minden következményének a befogadására? A zseniális látnok francia állítólag több mint száz olyan találmányról írt, amely később valósággá vált: repülő, tengeralattjáró, tévé, metró, rádió, telex satöbbi.
Megfigyelhető, hogy regényeiben csak ott válik áldásossá a műszaki haladás, ahol „derék” emberek alkalmazzák, ez a jelző gyakran visszatér. Különben a legnagyszerűbb műszer, legnemesebb elképzelés is önnön karikatúrájává válik. Mint Az ember tragédiájában a falanszter, Lucifer cinikus megállapítását igazolandó – míg az ember ilyen, hiába változtatsz törvényt és korszakot. Az úszó csodasziget minden jóban dúskáló gazdagjai nem lesznek boldogok, mert magukkal viszik régi irigységüket, viszályaikat. Egy könyvében egy tudós egyszerűen elrejti korszakalkotó találmányát, mert egymás felfalásával elfoglalt kortársai kezében többet ártana, mint használna.
Hogy mondta Jézus? Hiába próbálunk új bort régi tömlőbe préselni. Kortársai elvárták, hogy etesse, gyógyítsa őket, s ha lehet, engedje eltaposni az utált rómaiakat. Ám hogy gondolkodásukban, mindennapi életükben megtisztuljanak, azt – köszönték szépen – nem akarták. Szabadok akarunk lenni; szelídek, kedvesek nem. És ha Jézus kitartott rögeszméjében, meg is feszítették. Következmény? Maradtak, forrongva békétlenségükben, és persze a rómaiak is a nyakukon, még keményebben.
Itt vagyunk, Erdélyben, egy legfeljebb tizennyolc százalékra zsugorodott magyar közösség. Megfontolandó, hol a határ józan vágy és utópia között. A személyes megjobbulásra azonban minden pillanat alkalmas.

Zubreczky Antal