Út a jövőbe

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét harminc esztendővel ezelőtt azok hozták létre, akik megérezték az akkori időszak lazaságában a lehetőséget arra, hogy kialakítsák a magyar tannyelvű oktatási hálózatot.

A Szövetség megszületése jókor történt, s ennek köszönhetően születtek olyan események, amelyek kikövezhették volna az utat a magyar tannyelvűség irányába. Ebben a folyamatban mindjárt a fordulat után pedagógusok ezrei mutatkoztak fogékonyaknak a hívó szóra, emlékezzünk a gyertyás-könyves felvonulásokra, a követelmények megfogalmazására, s ebbe a sorba illeszkedett az érdekszervezet megszületése, amely három évtizeddel ezelőtt aztán szervezetten, mindenféle eszközzel felruházva vágott neki a magyar oktatás előtt tornyosuló fellegek szétoszlatásának. Megszülettek itt, nálunk is, nem kis harcok árán az önálló magyar középiskolák, a korábban román osztályokba kényszerített diákok rendre elfoglalták helyüket a magyar osztályokban. Hogy mi valósult meg mindabból, amit ez a friss tömörülés maga elé tűzött, annak elemzése volt témája a szombaton, május 7-én tartott marosvásárhelyi emlékülésnek. És fontos támpontot is jelent a jövőre nézve, hogy a meghívott értékelők között a szövetség sok tagja mellett jelen voltak államtitkárok, képviselők és szenátorok, polgármesterek és minisztériumi dolgozók, azaz képviselve volt minden szint, amelynek segítenie és támogatnia kell(ene) a magyar oktatás, általában a tanügy dolgainak megfelelő felkarolását.

Az, hogy mit ért el ennyi idő alatt a szervezet, szerepel abban az évkönyvben, amelyet kézbe kaptak a jelenlévők, s melyből megtudható szám szerint is, főleg a megelőző évre vonatkoztatva, miből mennyit értünk el, de a jövőre való tekintettel is bőven kapunk utalásokat.

A marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermébe egybegyűlt pedagógusközösség egyben kifejezésre juttatta az elfogadott támogatói közleményben határozott kiállását a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziumot ért újabb sértő támadás ügyében, ama bírósági döntéssel kapcsolatban, amely pár nappal ezelőtt született, s újra ennek a magyar tanintézetnek a működését teszi kérdésessé. Éveken át tartott a küzdelem, hogy az intézmény az egyébként egyházi tulajdonú impozáns épületben működő Unirea (milyen fura: Egyesülés) nevet viselő román tannyelvű iskola megtűrje az önállósuló magyar testvériskolát a valamikori melléképületben. És egyöntetű volt az elhatározás, hogy az RMPSZ-nek tovább kell folytatnia a harminc esztendővel ezelőtt megfogadott és egyre gyarapodó célkitűzések végrehajtását. 

Dr. Péter Sándor, az RMPSZ Kovászna megyei szervezetének elnöke