Új kultúrafogyasztók kellenek

A rendezvényen igazából a megyeszékhely kultúraszervezőinek egyharmada képviseltette magát: a Magma Kiállítótér, a Bod Péter Megyei Könyvtár, a Kónya Ádám Művelődési Ház, a szentgyörgyi Balassi Intézet, a Lármafa Egyesület és a szervező egyesület képviselője ült le a művelődési központ tetőtéri kistermében egy kötetlen szakmai megbeszélésre. Knopp Ildikó, a városnapok egyik főszervezője dobta fel a labdát: egy-egy nagy programhoz kevés a megfelelő ember, ugyan van sok önkéntes, de több év befektetett munka kell ahhoz, hogy hatékonyan hozzájáruljanak a sikerhez.

Már a találkozó első napján szóba került a többi probléma is: nem elég a jó programokat megszervezni, azokat el is kell adni, eljuttatni azokhoz, akik a stabil kultúrafogyasztó réteg mögött egy karnyújtásnyira vannak, s még bevonhatók a programokba. Ennek a módszerei viszont külön képzettséget és ráadásul nagyon sok időt kívánnak, ráadásul Szentgyörgy egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincsenek hirdetőfelületei, a városnegyedekben pedig különösen nehéz megszólítani a potenciális kultúra­fogyasztókat.

Szombaton Farkas András, a kolozsvári Pont csoport vezetője beszélt a stratégiai projektekről, ennek kapcsán pedig arról, mennyire nehéz Romániában hosszú távra tervezni, a kultúraszervezők többnyire egy-egy pályázati kiíráshoz igazítják terveiket. Pedig a finanszírozás, közönségszervezés és -nevelés, humán erőforrás bevonásának feladatát csak módszeresen, a szervezők összefogásával, évente egy-egy problémára koncentrálva lehet megoldani – vonta le a konklúziót. Nagyon szükséges lenne megszervezni, hogy a vidékieket különjáratokkal a megyeközpontba hozzák egy-egy jó programra, de még ennél is égetőbb megismerni, kik a kulturális kínálat fogyasztói, illetve akik nem azok, mi és miért tartja vissza őket.

Ez volt a fő vonulata a megyei művelődési központ igazgatója, Imreh István gondolatmenetének is, amelyben a hiányok felmutatása mellett elhangzott az is: falun is lehet teltházas műsorokat szervezni, ha ismerjük a közönséget, és ha van ott a helyszínen egy karizmatikus és elkötelezett ember, aki megszólítja falusfeleit, és felkelti az érdeklődésüket, motiválja őket. Helyenként nehéz rávenni a polgármestereket, hogy a felújított művelődési házakba beengedjék a civil szervezeteket, többek között ezért is a vidéki kultúraszolgáltatóknak úgy kell a kommunikációs képzés, mint egy falat kenyér. Erre a szentgyörgyi főállású kultúrszereplők részéről is egyértelmű az igény, de a hirdetőfelületre a leginkább, mely ma már csakis mozgókép formájában lehet hatásos, jutottak közös nevezőre – ezért a művelődési központ igazgatója felvállalta, hogy mindnyájuk nevében beadvánnyal fordul a városi és megyei vezetéshez, finanszírozzanak le­ga­lább féltucat digitális hirdetőtáblát, és tegyék lehetővé elhelyezésüket a városban.