Tanulni egy életen át

Alik elöljáróban elárulta, miért tett rá jó benyomást elsőre a céhes város. „Lernavan örményül hegyi falut jelent, így remekül érzem magam itt, egy hegyek által körülvett régióban”, jegyezte meg. Hozzátette, az utóbbi években a fővárosban, Jerevánban élt. „Számítógép-programozóként dolgoztam, miután három évig a jereváni műszaki egyetemen tanultam. A negyedik tanulmányi évet egyelőre befagyasztottam. Az egyetemi évek alatt is dolgoztam, és a szakmám óriási előnye, hogy nem vagyok helyhez kötve”, fejtette ki.

Az ideutazás lehetőségéről a közösségi médiából értesült: „Felvettem a kapcsolatot a Zöld Nap Egyesület vezetőjével, megtettem a szükséges lépéseket és elfogadták a kérésemet.” Örményországban eseményszervezésben vett részt önkéntesként, ám a céhes városbeli egyesületben végzett tevékenység új volt számára. „Zenefesztiválokon és üzleti találkozók lebonyolításában segítettem, de az ittenihez hasonló szerteágazó tevékenységben nem volt részem korábban.” Ideutazása előtt Románia földrajzáról és az örmények Moldvába, majd Erdélybe történt vonulásáról is olvasott. „Tetszik Kézdivásárhely, hiszen a nagyvárosok rohanásával ellentétben itt fellélegezhet, megpihenhet az ember. Mindenki barátságos, és a nyelvi különbségek ellenére megértjük egymást a helyiekkel”, nyugtázta.

Az egyesületi tevékenységeket illetően megjegyezte, ideutazása előtt legalább tíz évig nem pingpongozott. „Bár szeretek asztaliteniszezni, valahogy az utóbbi években kimaradt ez a tevékenység a mindennapjaimból, ám most bőven van lehetőségem pótolni. Igazából ez a kedvencem az itteni tevékenységek közül”. Az iskolai tevékenységek igazi újdonságot jelentenek számára. „Soha nem dolgoztam korábban diákokkal, és mondhatom, kedvelem ezt a tevékenységet. Új tapasztalat, egyben remek tanulási lehetőség számomra. Jó látni, mennyire érdeklődőek az itteni diákok.”

Szabadidejében számítógépes ismereteit mélyíti el tanfolyamokon, illetve sakkozik. „Hazatérésem után folytatnám tanulmányaimat. Egyre többet gondolkozom azon, hogy külföldön tegyem ezt, legszívesebben egy neves nyugat-európai vagy tengerentúli egyetemen tanulnék tovább. Az meg, hogy ezt követően hol alapítanék családot, még a jövő zenéje. Mint említettem, a szakmám nem helyhez kötött, így ez nem jelentene gondot és mindenképpen a számítógépes szakmában képzelem el a jövőmet”, summázott.

Fotó: Ráduly Attila