Sanyi bá helyett Szégyen

Dimény H. Árpád költő, lapunk vezető szerkesztője, a meghívottak beszélgetőtársa bevezetőjében köszönetet mondott az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (EMIL), amiért a február 18-án ünnepelt magyar széppróza napja tiszteletére Kézdivásárhelyre delegálta Molnár Vilmos József Attila-díjas író-költőt és „kedves hazánkfiát”, Muszka Sándort. Első kérdését is a 2018 óta ünnepelt magyar széppróza napja apropóján fogalmazta meg: helyénvalónak találják-e, hogy az Jókai Mór születésnapjához kötődik?

Molnár Vilmos válaszában kifejtette, olyan gazdag a magyar prózairodalom, hogy bőven van, ahonnan válogatni, „de tényleg Jókai az, akinek megvolt a megfelelő múltja, patinája.” Muszka Sándor egy hasonlattal élt a téma kapcsán. „Van otthon két macskám. Ezek olyanok pont, mint a pestiek: ha van táp előttük, azért nyávognak, s ha nincs, akkor azért. De hogy mindig nyávognak, az biztos. Mindenből hiszti van, mindennek nagy feneket kerítenek, hogy akkor most Jókai vagy Esterházy, vagy ki legyen. Szerintem az a lényeg, hogy van magyar széppróza napja”, summázott.

A jelenlévők derültségére felvetették, legyen erdélyi, illetve székely széppróza napja is. Molnár Vilmos úgy vélte, a székely nyelv használatával gazdagítani tudják a magyar irodalmat, míg Muszka Sándor kifejtette, ő maga a Sanyi bá, illetve A lusta dög című köteteiben rájátszott arra, hogy székely nyelven írjon székely történeteket, és ez Magyarországon is sikert aratott. „Bár vélhetően a szöveg felét nem értették, a történeteken végig kacagtak. Nem tudom, miért, vagy a kontextusból derült ki számukra a lényeg, vagy egyszerűen olyan jópofák vagyunk”, morfondírozott.

A folytatásban Molnár Vilmos legfrissebb, még kiadatlan írásaiból olvasott fel, míg Muszka Sándor, miután megjegyezte, hogy szerinte „nem istenkáromlás verset olvasni a széppróza napján, hiszen a vers is olyan, mint a próza, csak gyakrabban kell leütni az Entert”, legutóbbi, Szégyen című verskötetéből, melynek fájdalommal telített darabjai megdöbbentették a jelenlévőket. „Úgy hozta jó sorsom, hogy egy évig egy szociális ápoló- és gondozóközpontban dolgoztam. Ez nem öregotthon, hanem a társadalom ülepítője, ha durván fogalmazok, dögkútja, ahová az utcáról hoznak be iratok nélküli embereket. Van közöttük elmebeteg, legtöbbjük alkoholista, akiket nem sikerül integrálni a társadalomba, így ott élik le hátralévő napjaikat. Erről szól ez a könyv”, fejtette ki.

Végezetül elhangzott, Molnár Vilmos a közeljövőben Kőrösi Csoma Sándorról szóló történetfüzérét fejezné be, emellett novellásköteten is dolgozik, ahogy húsz éve elkezdett regényén is, míg Muszka Sándor továbbra is verseket írna.