Rend a lelke sírjainknak is!

Nagyvárad, a híres magyar királyi város ismét hallat magáról, egyre-másra. Bár ne tennék Nagyvárad magyar történelmiségének és maradék magyar lakosságának ellenére idegenek. Idegenek, mert csak az első világháború, fegyverek és magyar ezerek és iskolák, templomok, történelmi emlékművek omlása meg kisajátítása, átkeresztelése fújja a port s titkon Szent László király áldó emlékét.

Szent királyunk 1077 és 1095 között mondotta az igazat emitt, és cselekedett, rendelkezett hite és nemzete akarata szerint. Most ismét szóba került, mert sírjának gyalázásával emlékét és nemzeti magyar céljait próbálják megalázni szenvedélyesen fenntapodó román vezírek. Teszik, ha Trianon ama rettenetesen aljas döntésével 1920-ban és utána jogot adott ahhoz nekik. És természetesen másutt is, mindenütt az egykori független Erdélyországban, a nagy és békés, trianonos országosztogatás után.

Szent László királyunknak sírja volt Nagyváradon, kastély a magyari imákhoz, majdnem minden a helyére kerülve. Aztán a hitványságra is elszánt reformáció a sírját is fölforgatta, gyalázta. A mostani sírmaradék, maradék síremlék lefödésével Szent László emlékét próbálták semmivé tenni. Az emlékeztető cementlapra egy asztalt és szemközt egymással két padot állítottak, akár egy söröző kertben. Ezeket tönkre tette az idegenség, világ csúfjára. És ekkor – most, minap – kapta magát néhány budapesti fiatal, egyikük Áron nevű, összeszedték, amit az ellenségeskedésben bővelkedő és magas gőgpácban nemzetesdit játszó hatalom hívei szétvertek. Értő és kemény kézimunkával rendet teremtettek Sanctus Ladislaus, Rex Hungariae síremléke helyén. Az egyik, említettem, Áron nevű fiatal férfi székelyföldi származású, a hagyománygyűjtő író, Beke György unokája, meg az enyém is. Unokáink székelyföldi származású budapestiek, motorra ültek, és Pestről átlibbentek Nagyváradra rendet csinálni a magyar szent király sírjának a helyén.

Mindezt a váradi sajtóból tudtam meg minap, születésnapomon. Véletlenek nincsenek, Áron nagyapja író volt, Beke György, Erdély s abban Székelyföld védője, tisztelője. Magam apa és nagyapaként gyönyörködöm lányom Áronjában, akinek szeretettel adom védelmébe szülőföldünket, Nagyváraddal és Uzonnal, Székelyfölddel együtt.