Óvodások meséi

A Cseperedő rovatban idén is közzé tesszük a Hófehérke Napközi Otthon által meghirdetett , 4. Csöppnyi családkalandok meseíró és -illusztráló pályázat győztes munkáit. Elsőként a kézdivásárhelyi 3-as Számú Napközi Otthon Pillangó középcsoportjának alkotását olvashatjátok el. A jövő héten a Csodagitár mesét jelentetjük meg, melyet a megyeszékhelyi Pinocchio Napközi Otthon Csillag nagycsoportjának óvodásai szőttek. Jó szórakozást!

Huncut Bence kalandja

Egyszer volt, hol nem volt, egy faluszéli kis házikóban élt Bence, a huncut, csintalan kisfiú a szüleivel. Egész nap csak focizott, szaladgált, kavicsokat gyűjtött, azzal dobálta, ami útjába került. Egyszer még egy nagy fekete varjú csőrét is eltalálta egy kaviccsal.

Egy szép tavaszi reggel, arra ébred Bence, hogy valaki kopog az ablakon.

– Csip-csip, csipcsirip, ébredj, Bence, jaj, nekem!

– Szia, Füsti, megérkeztél? Mi a baj?

– Nem találok fészket és felszáradt a sár is.

– Nem baj, segítek én neked!

Azzal Bence elővette az ásót, felásta a földet és jól meglocsolta vízzel. Lett nagy öröm a Füsti családjában. Fecske mama és fecske papa is nekifogtak fészket javítani, Füsti pedig Bence nagy örömére az ő ablakához rakta a fészkét.

Másnap Füsti ismét ébresztette Bencét vidám csicsergéssel.

– Csip-csip, csipcsirip, ébredj, Bence!

– Mondjad, Füsti, mi a baj?

– Unom nagyon magam, gyere játszani!

– Van is egy ötletem. Felfújom a lufikat és megyek veled repülni. Nagyon szeretnék megtanulni.

Azzal kimentek a falu melletti rétre repülőset játszani. Füsti vidáman repkedett fel-alá, de Bence irigykedve nézte. Gondolt egy nagyot, s felmászott az első fára, de nagy esés lett a repülés vége. Gondolt még egy ennél nagyobbat, felmászott újból, de most már a lufikat is rákötötte a kezére, és láss csodát, repült, repült, repült vidáman kacarászva.

Füsti is vidáman kerülte körbe, míg egyszer csak megjelent a fekete varjú és csőrével ki akarta lyukasztani a lufikat. Füsti rémületében csiripelni kezdett, meghallotta ezt fecske mama és fecske papa, akik segítségükre siettek és elkergették a fekete varjút. A lármára figyelmes lett Bence anyukája és gyorsan szaladt, hogy ölbe kapja Bencét, aki így megúszta a nagy esést.

Ha Bence a varjút nem dobálta volna, akkor az ő kalandja is tovább tartott volna.

(Lejegyezték Demeter Csilla és Deszke Enikő óvónők)