Örmény népszokások és nemzeti eledelek

Zhenya Ohanyan EVS-önkéntes lassan egy éve tartózkodik Kézdivásárhelyen. Az e hónap végén esedékes hazautazása előtt örményországi népszokásokról, illetve nemzeti ételekről beszélgettünk vele.

Örményországban nem Szent Bálint vagy Valentin a szerelmesek védőszentje, hanem Szent Szargisz, akit február 11-én ünnepelnek, mondta el lapunknak a Talin régióból származó, Jerevánban élő Zhenya Ohanyan. Este az egyedülálló fiatalok egy rendkívül sós, előzőleg a pap által megszentelt süteményt fogyasztanak, majd szomjasan hajtják fejüket álomra, ugyanis a hiedelem szerint álmukban a jövendőbelijük visz nekik vizet. Ugyanakkor sokan lisztet szórnak este az ablakpárkányra, hogy reggel láthassák, benne van-e Szent Szargisz lovának patanyoma, látogatta-e őket meg éjjel a szent? Szent Szargisz ünnepe, mint általában az örmény nép ünnepei, ősi, pogány időkből származik.

Terndez (magyarul Isten veled! – szerk.) a télbúcsúztató ünnep neve, amelyet hetven nappal húsvét előtt tartanak. Ekkor a fiatal jegyesek és házaspárok tűzugrást rendeznek, hogy a tűz elemésszen minden betegséget, bajt. A tűzimádó ősök a Napistent ünnepelték ekképpen. A Barekendan leginkább a Halloweenhez, vagy a mi farsangunkhoz hasonlítható ünnep, amikor az emberek különböző állatjelmezekbe bújnak. Hagyományosan negyven napig tartott az Ádám és Éva mennyországbeli kiűzetéséről megemlékező ünnep, azonban amióta 5–6 éve felelevenítették a szokást, mindössze egynapos. A Barekendant húsvét előtt negyven nappal tartják, majd a nagyböjt következik, mialatt semmi állati eredetű élelmet nem fogyasztanak.

Július második szombatján ünneplik a Vardavart, amely során az emberek vízzel locsolják le egymást, hogy Isten előtt megtisztuljanak. Azonban a pogány időkben a szerelem istennője előtt tisztelegtek az ünneppel. A legenda szerint ezen a napon a szerelem istennője megfürdött a mai Törökország területén található, egykori nyugat-örményországi Mush város közelében lévő folyóban, majd ködbe burkolózott, és láthatatlanná vált a halandók számára.

A hagyományos ételek közül kettőt emelt ki Zhenya. A lepényszerű, hagyományos örmény kenyeret, a lavast lisztből, vízből és tojásból készítik, majd mély agyagkemencében (tonir) sütik. „Mielőtt kemencébe teszik, vízzel keresztet rajzolnak rá, és az első hét lavast nem esszük meg, azokat a halott ősöknek ajánljuk fel. A lavas két éve az Unesco világörökségi listájának része”, osztotta meg lapunkkal Zhenya.

A lisztből, tojásból, joghurtból, vajból és cukorból készített, kerek formájú, gata nevű süteményt általában újévkor készítik el, és egy érmét rejtenek el benne. Úgy tartják, hogy az a személy, aki megtalálja, egész évben szerencsés lesz. „A gata a Naphoz hasonlóan kerek. Örményországot a Nap országának nevezik, ugyanis a legenda szerint egy alkalommal ellenséges seregek rajtaütésszerűen szállták meg az országot, azonban a Nap megvakította őket, így az örmény nép megmenekült”, fejtette ki Zhenya.