Nyomjuk, míg összeesünk

Hogy a sok rossz hír után ne srófolja még fennebb a vérnyomásunkat, az országos egységes felmérő, a nyolcadikosok réme nem rendített meg valami megdöbbentő meglepetéssel, a várt eredményt hozta, vagyis pocsékot. Megyénkben a diákok 71, 8 százaléka ért el mindenből legalább ötöst. Nos, amikor 29% megbukik, akkor:

1. a gyerekek csaknem három tizede csekély elméjű; vagy
2. az elvárások értelmetlenül magasak; vagy
3. a tanítási módszerek nem megfelelőek.

És a legtöbbjüket a számítógép mégis bedobja egy hangzatos nevű líceumba. Majd az érettségin jönnek a még katasztrofálisabb eredmények, a Pro Tv riportere felháborodottan kérdezi, mi alapján kapják a bukott érettségizők tanárai a fizetésüket, de azt nem, hogy mit keresnek egységes felmérőn kettessel leszerepelt diákok líceumnak nevezett intézményekben?

A művészetiben harminc gyerekből ötnek vagy hatnak sikerült legalább az ötös matekból. A bukottak között nagy tehetségek. Nem szeretik, nem értik. Mit kell nekik matek, ha agyonütnek, sem megy a fejembe. Nem lehetne egy gondolkodásfejlesztő tantárgyat bevezetni, matematikai és fizikai elemekkel, de nem magas trigonometriával, hanem figyelmet, kreativitást ösztönző és igen, szórakoztató, pontosabban vonzó, nem visszataszító feladatokkal? Őrület ez a mindenek egy kalap alá hozása a demokrácia nevében. A mikós elitosztály és a jövendő brácsások ugyanazzal a mértannal küzdenek. Harmincöt évvel ezelőtt egy időben tanítottam egy városka legjobb és leggyengébb iskolájában, a tananyag és az elvárások egyformák, a többit tessék hozzáképzelni. De hát közben volt egy rendszerváltás, ha jól tudom.

Ám folytatjuk. A tanárnak jöjjön ki a neki is kínos katedra, a gyerek gyötrődik, ha tud, ha nem, átengedik végül. Fölösleges megterhelés, hogy valakik nyerjenek. De kik azok?

A sportban is, sajnos, ezt látjuk. Kitalálnak mindenféle– Konföderációs stb. – kupát, fáradt, unott játékosok lézengenek a pályán, a tévécsatornák profitjáért. A wimbledoni teniszturné előtt több-kisebb megmérettetés óriási „meglepetésekkel”. A nagyok sorra esnek ki, vagyis hagyják magukat elpotyoltatni mitugrász kezdőktől, de muszáj benevezniük, mert a szerződés és a nézettség mindenek fölött. Kar- és lábtapaszokkal teli játékosok, nyomják, míg összeesnek. Nem baj, jönnek mások.