Népdaléneklésben első

– Sára csendes, ugyanakkor aktív kislány. Feladatait pontosan, alaposan végzi. Különösen fejlett a kulturális kompetenciája, művészetek iránti érdeklődése, kreativitása, érdekes, egyéni látásmódja. Ezek már az első iskolai napokban megnyilvánultak különlegesen szép rajzaiban, azután meg abban, hogy a tanult dalokat nagyon hamar elsajátította, és annak ellenére, hogy ő halk szavú, éneklés közben mindig hallottuk a hangját, bátran énekelt – mesélte tanítványáról Szabó Ágnes.

Mivel az osztályban legalább öt olyan gyerek van, akinek szép, tiszta, csengő hangja van, ezért egy előválogatót szerveztek Gyémánttorkú kiskakas néven.

– Így került be Sára s még egy kislány az osztályunk képviselőjeként a körzeti népdalvetélkedő szakaszára. Ott Sára szerezte meg az első díjat, így jutott tovább a megyei szakaszra, ahol ismét a legjobbnak találták, amire mi – osztályközösség és tanító néni – roppant büszkék vagyunk – emelte ki.

Szabó Ágnes a népdaltanításnak kiemelt fontosságot tulajdonít.

– Olyan gazdag a népdalkincsünk, hogy minden évszakhoz, ünnepkörhöz, akár egy adott projekthez, témához vagy egy kiránduláshoz azonnal tudok választani egy kötődő dalt, amit megtanulunk és segít elmélyíteni az élményt. Azt tapasztalom, hogy noha a világunk digitális, virtuális, a gyerekeink nem találkoznak természetes dolgokkal, mégis nyitottak, kíváncsiak arra, hogyan éltek régebb, hogyan dolgoztak, mit ettek, hogyan öltözködtek és mikor mit énekeltek. Kíváncsiak a hagyományainkra. Ha eléjük tárjuk, úgy gondolom, jobban tisztelik azokat, illetve jobban megismerik saját magukat is. Goethe szavainak nagyon igazat tudok adni: „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak” – mondta.

Sára zenei adottságának köszönhetően hamar megtanulta a népdalokat.

– Azt mondogattam mindig neki, legyen bátor, engedje, hogy szóljon a hangja, mert szép, csilingelő, az ilyen hangot meg kell mutatni, nem elrejteni. Az anyukája szerényen vallja be, hogy nincs senki népdalénekes, művész lélek a családban, de aztán mégiscsak kiderül, hogy vannak: három nagyszülő is játszik hangszeren és a nagybácsi is kitűnő énekhanggal rendelkezik – mesélte a pedagógus.

A siker mögött kitartó munka áll, diák és tanító egyaránt komolyan veszi a felkészülést.

– Szeretem látni, hogy ezek a gyerekek, akik valamilyen versenyre készülnek, mindent beleadnak, maximálisan ráhangolódnak, látom őket fejlődni. Nő az önbecsülésük, még akkor is, ha nem hoznak első díjat, mert az osztályközösség elismeri, értékeli s minden alkalommal meg is tapsolja őket, mindenképp pozitív megerősítést kapnak a társaiktól. Sőt, egy nagyszerű közösségi élmény is lehet, hisz tiszta szívvel szurkolnak a gyerekek egymásnak. Sárát – és bármelyik versenyre készülő gyereket – azzal indítottam el, hogy legyen bátor és ő élvezze a legjobban az éneklést, mert ami szívből jön, az az igazi, az a nagy kincs. S még azt is hozzátettem, hogy ne felejtse el: egy egész közösség szurkol érte, gondol rá. Büszkeséggel tölt el, hogy Sára ilyen bátor volt, így meg tudta mutatni másoknak is a nagyszerű adottságát, csodás hangját. Teljes szívemből örülök a sikerének, illetve annak az életre szóló élménynek, amit ő most megtapasztalt: ha az adottságomba időt, energiát fektetek, íme, milyen sikert tud nekem hozni: a jól elvégzett munkának a sikerét. Kívánom, sok hasonlót tapasztaljon az élete során! – mondta Szabó Ágnes.