Nemiségről másként

A Kőrösi Csoma Sándor Napok alkalmából Kovásznán lezajlott tudományos ülésszakon minden évben jó tollú és gyakorlott előadók vonzzák az érdeklődőket. Idén többek közt dr. Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi tanár tartott példákkal gazdagon illusztrált előadást a csíkszentdomokosi nemi kultúra és nemi erkölcs élő szókészletéről.

Dr. Balázs Lajos négy évtizedes kutatómunkája során és nyomán megírta a születés, házasság, halál csíkszentdomokosi szokásvilágának monográfiáit. Ezekben a rítusok lelki hátterét is feltárta, és több mint száz tanulmányban bonckés alá vette mindezek sok-sok részelemét. Más szóval feltérképezte az emberi élet három sorsfordulójának kultúráját egy karakteres székely falu világából a néprajztudomány és a magyarságtudomány számára. Rájött azonban, hogy mindez nem elég a paraszti társadalom fő erővonalainak megismeréséhez, hogy a nemiség kultúrája a paraszti lét megkerülhetetlen kötőanyaga, ezért beleásta magát ebbe a témába is.

Ez irányú kutatásai közben viszont arra is rádöbbent, hogy a nemiség falusi nyelvezete is óriási értéket rejt magában, hiszen a maga sajátos módján a nemi kultúra, valamint erkölcs színvonalát is képes jelezni. Ez a nyelvezet szemérmes is, lényegre törő, visszafogottan is kifejező, a maga egyszerűségében is választékos, gazdag, sokszínű. Éppen ezért egy olyan kincsnek tekintendő, melynek felhasználása nélkül a nemiségről írt monográfiája is mesterkélt, íztelen és fanyar lenne.

Szerinte tehát nincs igazuk mindazoknak, akik azt állítják, hogy általában, de főleg falun a nemiséget eltitkolják, és nem beszélnek róla. Annak ellenére ugyanis, hogy ez a téma valóban tabu, szóba kerül, csak a szokásostól eltérő nyelvezettel.

Az egyik adatközlője például ezzel kapcsolatban megjegyezte, „annyit nem imádkozunk, s egyéb dolgainkról sem beszélünk annyit, mint erről.” Ha pedig valóban úgy volna, hogy nem beszélünk róla, a magyar nyelv szókincse sokkal szegényebb lenne, de ami ennél is fontosabb, az a hatalmas tapasztalati tudás, ami a nemiségről felhalmozódott, nem vált volna közösségi műveltséggé, amivel válaszolni tudtak, tudnak az élet kihívásaira. Mert a parasztság, de mások sem ismerik a nemiség szakorvosi nyelvét, élni viszont muszáj!

Megállapításai igazolására az előadó több kifejezést is felsorolt abból a 375-ből, melyet 15 évnyi kutatás alatt összegyűjtött. Ezekből idézünk néhányat:

• Viszony megállapítása: „azok es tűbe húzták a cérnát.”
• Ártatlanságát vesztett lány: „akit má’ megkezdtek akit feltörtek, akiről leverték a harmatot.”
• Nagyvérű nő: „aki azt se tudta a törvényen, hány pohárból ivutt”; „akinél lehet érvényesülni, szeret ágról ágra szállni.”
• Nagyvérű férfi: „nagy kajtár, feszt keresi, hogy elnyomtassa a feleségit egy másikval es.”
• Házasságon kívüli nemi élet: „annak az asszonya másval veri a vizet, szegre jár; a felesége mellett még kilendül.”
• A nemi élet hiánya: „mü má úgy élünk, mint József s Mária.”
• Vénlegény: „szúlisztes.”
• Vénleány: „akinél a virág hullajába van.”
• Kapatós özvegyasszony: „lisztes, szalonnás, gabonás, cukros.”