Mi áll a vírustagadás hátterében?

– Nagyon sok vírustagadóval találkozunk. Mi állhat emögött?

– Egy jelenséggel szembeni magatartásunkat meghatározza az, hogy mennyi információnk van róla. Ha kevés tényszerű adattal rendelkezünk, akkor a hiányzó elemeket hajlamosak vagyunk kitölteni akár észszerűtlen okoskodás nyomán. Ugyanakkor nemzetközi szinten is megy az összeesküvés-elméletek gyártása, amelyekre még nem született bizonyíték, viszont a „terjedési sebességük” a valós hírekkel azonos, vagy akár gyorsabb. Ennek az egyik nagy „segítő eszköze” a közösségi média, ahol bárki bármit megoszthat, sokan pedig készpénznek veszik az ott olvasottakat.

– Hogyan lehetne elérni, hogy az emberek ne az álhíreknek adjanak igazat, hanem több forrásból bizonyosodjanak meg egy téma kapcsán?

– Ez nagyon jelentősen összefügg az oktatással. Klasszikusan értelmezve azt lehet mondani, hogy aki könnyebben manipulálható, akinek nincs gyakorlata, jártassága a fake news és a valós források közti különbségtételben, nem rendelkezik rutinnal a hírforrások ellenőrzésében, keresésében, szűrésében, az könnyebben elhiszi azt, hogy ez a láthatatlan dolog csak kitaláció. Az idősebb emberek és általában az alacsonyabb iskolai végzettségűek nehezebben tudják megkülönböztetni a tényszerű állításokat a véleményektől. Különösen az idősebb nemzedékhez tartozók számára nehezebb azonosítani a cikkek forrását.

Rövid távon azt lehet mondani, hogy meg kell próbálni megkülönböztetni a tényszerű információt a véleménytől. Ha el tudjuk választani, hogy ez valakinek a véleménye, az rendben van, de emellett ott vannak a számok, statisztikák, az már nem vélemény. Hosszú távon a kritikai gondolkodás a tanulás és nevelés során kellene kialakuljon, és itt bizony van tennivaló az oktatás terén. Fontos, hogy ne csak megtanuljuk, elolvassuk azt, amit mások mondanak, írnak, hanem kritikusan viszonyuljunk, feltegyük a kellemetlen kérdéseket, megkérdőjelezzük a tudomány állításait. Nem azért, hogy kikezdjünk valakit és földbe tapossunk, hanem ez a gondolkodást serkenti, így a fejlődés nélkülözhetetlen előfeltétele. A másik meg az érveken alapuló korrekt vita, amire sajnos kevés példát látok.

– Miért hisznek olyan sokan a vírustagadóknak?

– Nem szabad elfelejtenünk, hogy a vészhelyzetek, a kijárási tilalmak, a büntetések okozta lelki teher sokak esetében társul anyagi, munkahelyi gondokkal, többeknél családi tehermegsokszorozódással. Azt gondolom, korántsem meglepő, hogy nem a kooperációra való hajlandóság aktivizálódik, hanem az ellenkezés. Ugyanakkor egy kalap alá vesszük a vírustagadókat, de ez a csoport sem homogén. Van, aki a vírus létezését tagadja, más az intézkedések ellen lázad.

– Külföldön jobb a helyzet, ott kevesebb a vírustagadó? Mi miatt lehet az, hogy egy külföldi jobban alkalmazkodik a meghozott törvényekhez?

– A vírustagadás nem romániai specialitás, viszont a tábor nagysága és a vírust megkérdőjelezők aránya országonként eltérő, noha nincs erre pontos mérésünk még. Azt mondanám, hogy az állampolgár és állam köz0tti hallgatólagos egyezség erre is befolyást gyakorol.