Megosztott gondok

Gyakorlatiasra és eredményesre sikeredett a szociális szervezetek és intézmények pénteki hálózati találkozója, amelyet immár harmadjára szerveztek meg, ezúttal a Diakónia Keresztény Alapítvány Idősgondozó szolgálatának sepsiszentgyörgyi, Gyár utcai székhelyén.

Alkalomadtán, ha közbelépésre, intézkedésre van szükség, jó, ha ismerik az illetékes személyek egymás hatáskörét, kizárnak néhány felesleges lépést. Ez volt az egyik indítéka annak, hogy összejöttek a szociális ügyekért felelős intézmények és civil szervezetek képviselői: a vendéglátó Diakónia idősekért, fogyatékosokért, hátrányos helyzetűekért felelősei, a Caritas, a Vöröskereszt, a közegészségügyi igazgatóság, a Philadelphia Pro Familia Support Egyesület, a gyermekjogvédelem, a hidvégi és a Zathureczky Berta öregotthon, a városi rendőrség, a megyei tanács, a Kovászna megyei szociális és kifizetési ügynökség részéről.

Tóth Anna igazgatónő a Diakónia részéről üdvözölte a jelenlévőket, majd átadta a szót a meghívottaknak. Úgy tűnt, széles a rászorulók számára nyújtott szolgáltatások skálája, de ezen belül a gyermekek, köztük az elhagyottak, a fogyatékkal élők, a szegények és kiszorítottak jobban állnak, mint az idősek, rájuk még mindig nagyon kevés pénz és figyelem jut, „silány szolgáltatások”. Hiszen míg előbbiek mellett szülői támogatócsoport áll (Pro Philadelphia Support Egyesület), délutáni programokat működtet a Caritas és a Diakónia, tábort szervez a Vöröskereszt, rehabilitációs központot épít az eddigiek mellé a gyermekjogvédelem, az öregek nem jutnak be az öregotthonokba, mert nem tudják megfizetni az árát, és ha ágyhoz kötöttek, akkor még pénzzel sem fogadják be őket, mert nincs kvalifikált személyzet.

Minden szervezet közös gondja, hogy a munkatársak jó részére nincs, vagy civileknek megfizethetetlen áron van szakmai képzés. Az asszisztenseknek és szociális munkásoknak ez megoldott, és mégsem, nem mindig arra van szükség, ami elérhető, de egy csapatépítőn belül sem tárulkozik ki mindenki őszintén, ha történetesen főnöke is ott van. Esetenként nincs ahhoz tanult minta, hogy az embernek a saját lelkével is foglalkoznia kell, s így végezheti jól segítő munkáját – mondta Papp Adolf, a Vöröskereszt igazgatója – az agresszió felülről lefelé megy, s a betegen csapódik le.
Először a személyes igényeket, problémákat kellene felmérni, aztán felkérni a szakembereket, hogy ezekre célzott megoldást nyújtó tréningeket tartsanak.

Végül is a belső erőforrások és hozzáértő emberek után kutakodás azzal járt, hogy szinte mindenki felfedezett a saját háza táján olyasmit, amivel másoknak a segítségére lehet: például a Vöröskereszt elsősegély-tanfolyamait a városi rendőrség munkatársai, a kiégés elleni foglalkozást szinte minden ápoló, de akár vezetők is igénybe vehetik, éppúgy, mint a boldogságnak 10 megtanulható technikai fogását, amelynek szakképzett oktatója is ott ült a körben. A Caritas felajánlotta svájci kapcsolatait, hogy a segélyszervezetek munkatársaikat külföldi tapasztalatszerzéshez is juttatva tudják motiválni, megtartani.