Megmenteni a régi sírköveket

Nem szokványos témával érkezett Barótra előadást tartani dr. Kinda István néprajzkutató, a Székely Nemzeti Múzeum főmuzeológusa. Demeter Zoltán művelődésszervező vendége ezúttal a székelyföldi temetőrendezési törekvésekről beszélt a Tortoma Önképzőkör február végi rendezvényén, a régi sírkövek megmentésének egy szemléletes példáját is bemutatva.

Az előadó mindenekelőtt a temetők kialakításának történetét hozta szóba. Mint mondta, ha egy mód volt rá, azokat a települések körüli magaslatokon alakították ki, arra is törekedtek elődeink, hogy a sírok tájolása kelet-nyugati irányú legyen. Érdekességeket is említett: mindazon túl, hogy a temetőn belül elfoglalt hely, a sírjelek mindig is az elhunyt társadalmi hovatartozására utaltak, 2–300 éves múltra tekint vissza az a hagyomány, hogy a házastársakat egymás mellé temessék, és gyakori volt az is, hogy szomszédok kérték: legyen egymás mellett sírjuk, hogy a jó szomszédi viszonyt az örökkévalóságban is folytathassák. A virágágyások kialakítása a sírokon valamivel későbbi keletű, a 20. század közepétől lett szokássá temetőinkben.

Faragott sírkövekkel Székelyföldön a 18. századtól kezdődően találkozhattunk. Az évszázados, vagy annál is régebbi sírköveket mára kikezdte az idő, néhol azonban, Székelyföld számos településén is, próbálták-próbálják megmenteni őket. Néhány pozitív példát is felsorolt erre nézve, ám sajnos több volt a negatívum. Voltak helyek, ahol ugyan a temetőből kiásták a régi sírköveket, elszállították azokat valahová, de továbbra is szakszerűtlenül tárolják, és ez még a jobbik eset, hiszen, mint mondta, látott már házalapba beöntött régi sírkövet is, méghozzá az írásával kifelé. Leszögezte: minden bizonnyal a helyi közösségek nagyban tehetnek arról, ha egy régi temető tönkremegy, a sírkövek elpusztulnak, elsüllyednek.

A Maros megyei Havadtőn nem történt ez meg. Épp ellenkezőleg. 2013-ban, egy örökségmentő program keretében, Kinda István irányítása mellett elkezdődött a falu régi temetőjében található sírköveknek a kiásása, újraállítása, megtisztítása. Kalákát hirdettek több rendben, már csak azért is, hogy a helyiek is érezzék magukénak az ügyet, de még Belgiumból érkezett cserkészek is dolgoztak a helyszínen.

– Nem kevesebb, mint 421 régi sírkövet ástunk ki, állítottunk fel újra ugyanott, megmentve őket a pusztulástól – mondta.

De nem csak ez volt a hozadéka munkájuknak. Havadtő régi temetője az Erdélyi Értéktár részévé vált, igazi nevezetességé. Mi több, felismerve a falu egykori értékeinek fontosságát, a helyiek gyűjteni kezdték a régi tárgyakat, azóta az önkormányzat már épületet is készített a néprajzi gyűjteménynek.

– Havadtő példája követendő lehet minden közösségnek: azt mutatja, hogy szinte a semmiből indulva is, de akarattal, kitartással megmenthetjük értékeinket, örökségünket – összegezte előadását.