Megmaradásunk érdekében

Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői, és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk, hiszen földjeink, erdeink és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyo­nát. Ráadásul, amint erről a hirdetések nyelve is ékesen tanúskodik, honfitársainkat a vevők köréből eleve kizárjuk. Tapasztalat szerint ugyanis, elenyésző kivétellel, ők képtelenek a titkos támogatásban is részesülő többségiekkel azonos összeget ajánlani.

A föld viszont azé, aki birtokolja. A történelem tanúsága szerint a románok ezt már a 19. században felismerték, ugyanis fokozatosan felvásárolták a magyar birtokokat. És, hogy ezt megtehessék, 1872-ben Nagyszebenben létrehozták az Albina bankot, melyet országszerte újabb pénzintézetek megalakítása követett. Ennek eredményeként pedig az első világháború kirobbanásáig Erdélyben több mint 150, részben Bukarest által pénzelt román bank létezett. Gróf Bethlen István adatai szerint működésüknek köszönhetően csak 1907 és 1912 között 96 ezer kat. hold mezőgazdasági és 70 ezer kat. hold erdőbirtok, vagyis 166 000 kat. hold (95 533 ha) ment át Erdélyben román tulajdonba.

Ugyanakkor jó, ha tudjuk, hogy a felvásárlási szándék az­óta sem lanyhult, sőt a kommunizmus bukása után fanyalogva végrehajtott részleges visszaszolgáltatás után gőzerővel fogtak neki a megvalósításának. Ügynökök százai járják a Székelyföldet és nem csak, hogy rábírják az idős, erőtlen embere­ket földjeik, erdőik és bennvalójuk eladására. Ők pedig az esetek többségében ezt visszautasítják, az örökösök viszont felelőtlen módon elfogadják az ajánlatot, végig sem gondolván, hogy ily módon a magyar jövőt veszélyeztetik.

Éppen ezért érthetetlen, hogy a magyar állam miért nem teremti meg a tulajdonunkban lévő földek megtartásának a lehetőségét?! Bizonyos megkötések és jogi garanciák mellett részleges, vagy teljes anyagi támogatást biztosítva például mindazoknak, akik közülünk hajlandóak lennének azokat megművelni. Tekintetbe véve ugyanis az egyre növekvő globális élelmiszerhiányt, ez a stratégia nemcsak nemzeti, hanem üzleti szempontból is meghozná a maga gyümölcseit.