Magunkért (is) csináljuk

Florence Nightingale, a krími háborúban megsebesülteket éjjel is gondozó „lámpás hölgy”, az ápolás tudományának megalapozója igazán megérdemli, hogy rá emlékezzenek, hiszen korának elvárásaival szembemenve vállalta föl az élethivatásának választott szakmájával járó kényelmetlenségeket, nehézségeket. Alakját Tóth Anna, a Diakónia Idősgondozó Ágazatának vezetője elevenítette fel annak a konferenciának az elején, amelyen 13 intézmény 82 képviselője vett részt, köztük a Kovászna Megyei Szociális Ellátási vezérigazgatóság vezetője, Vass Mária, a Közegészségügyi Igazgatóság vezetője, Ágoston László, dr. Tarczali Mária gyermekgyógyász, megyei tanácsos.

A konferencia célja, mondta Tóth Anna, hogy tanuljanak egymástól, a tapasztalt intézményvezetőktől, valamint olyan információkat adjanak át a jelenlevőknek, amelyeket a maguk során ők is megoszthatnak az érdekeltekkel. Egyre többen igényelik ugyanis a hosszú távú idősellátás valamilyen formáját. Az Erdélyi Református Egyházmegye is aktuálisnak tartotta egy idősotthon létesítését, az átadás előtt álló intézmény működtetését is a Diakóniára bízták.

„Az egészségügyi ellátó rendszerek mintegy 70%-át fordítjuk a 60 év felettiek ellátására, a kórházi ellátás költsége csak töredéke ez összegnek” – közölte Tarczali Mária. Nézetében a „veszteségek korában” az elmagányosodás alternatívája lehet az idősotthon, ezt önmagunktól is megtehetjük, ha eljött az ideje, vélekedett, de a méltó öregséghez az is hozzátartozik, hogy amíg tudunk, aktívan, kreatívan vegyünk részt a közösség éle­té­ben. Neki magának is ilyen tervei vannak – vallotta be a doktornő.

De ki is számít öregnek? 1970-ben az átlagéletkor 67,3 volt, 2020-ban viszont 76.11. A várható élettartam kitolódása is közrejátszik abban, hogy most a 65 év felettieket tekintjük időseknek a közegészségügyi igazgató szerint. Tőle származik az az adat is, hogy megyénkben a lakosság 17%-a, 38 ezer személy tekinthető idősnek, számuk évről évre nő egy fél százalékkal.

„Magányos, egészségügyi problémákkal küzdő idős emberek maradnak itthon, akik egyrészt nélkülözik egy család támogatását, másrészt sok esetben koloncnak, haszontalannak érezhetik magukat” – Ágoston László előadása mély empátiáról tett bizonyságot. Ahhoz, hogy ne szoruljanak idő előtt segítségre, az kell, hogy időben fel lehessen ismerni a kockázati tényezőket, amelyek autonómiavesztéshez és függőséghez vezetnek. Követni kellene a degeneratív betegségek kialakulásának a jeleit. Sok érv szól az idősotthonok mellett, bár kétségkívül vannak ellenérvek is.

A jelenlévők azonban mindezekről hallhattak és kérdezhettek a hidvégi állami öregotthont bemutató Vass Máriától, a sepsiszentgyörgyi Zathureczky Berta-központ, a kézdivásárhelyi Zenóbia és kézdiszentléleki Szent Klára idősotthonok vezetőitől, ha nem az előadás plénumában, akkor a konferenciát követő állófogadáson, kötetlen beszélgetés keretében.