Lokális öntözőrendszerekre van szükség

– Miért tartották fontosnak elfogadni a meghívást?

– Első alkalommal vagyunk „házunkon kívül”, és nagyon jó ötletnek tartom a kezdeményezést, mert a farmerekkel és a mezőgazdaságban dolgozókkal találkozva első kézből értesülünk az őket foglalkoztató problémákról. Az is első alkalom, hogy kihelyezett gyűlésen tudtunk megvitatni egy nagyon fontos törvénytervezetet, a törvénytelen legeltetését, amit Könczei Csaba és Gál Károly képviselőkollégák kezdeményeztek (lásd keretes írásunkat). Ez önöknél, de országos szinten is hatalmas, megoldandó probléma, mert rengeteg a panasz, hogy a legeltetést végzők károkat okoznak a mezőgazdaságban tevékenykedőknek. Megértjük az állattenyésztők nehézségeit, de tekintettel kell lennünk a gazdálkodók jogaira is. A Kézditej esetében a szövetkezeti formáról, a fejlesztési menetről, az ellátási láncról, a leendő termékekről és az értékesítési formáról tájékozódtunk. Ez nagyon fontos annak tükrében, hogy az országban úgymond tejkrízis van, már ami a rendelkezésre álló nyersanyagot érinti – és nem csak a nyersanyagot, hanem az egész ágazatot illetően. Kevés a beszállító, nincs elegendő tehén.

– Mi a véleménye a tejüzemről, az itt látottakról?

– A Kézdivásárhelyen tapasztaltak azért fontosak, mert az itteni szövetkezeti tagok által végigjárt út, az, ahogy a nehézségeket leküzdötték, mások számára is átadható információcsomagot képez. Ez egy több millió eurós befektetés, mi a törvényhozás szempontjából tudunk nekik segíteni, ilyen például az a kezdeményezésünk, hogy az áruházak polcain legalább egyenlő arányban legyenek bel- és külföldi termékek, azaz: az illojális kereskedelem felszámolása, vagy legalábbis csökkentése. A tejüzemről az a véleményem, hogy hozzájárul az állattartó gazdák számának a növekedéséhez, ugyanakkor amennyiben a céljukat elérik – hogy napi negyvenezer liter tejet feldolgozzanak –, megold egy nagy problémát: a gazdáktól a tej begyűjtését helyi szinten. Nem ellentmondásba akarok keveredni, hiszen említettem, hogy akkut nyersanyaghiánnyal küszködik az ország, viszont egészségesebb, ha egy helyi kisüzem vásárolja fel jó áron a tejet, mert a távolság növekedésével a nyersanyag ára értelemszerűen csökken, azaz a gazdák kevesebb pénzt kapnának. A magasabb bevétel ösztönzően hat, a gazdák több és jobb minőségű tejet tudnak majd előállítani.

– Miként látja az itteni ágazat helyzetét?

– Sajnálatos, hogy a múltban hozott rossz politikai döntések miatt drasztikusan csökkent a szarvasmarha-állomány az országban. Kovászna és Brassó megyei gazdákkal, illetve az itteni szövetkezeti tagokkal szóba állva kiderült: egyelőre a környéken is stagnál az állatállomány. Viszont érezhető egy törekvés, hogy ezen változtassanak, genetikai szempontból is javítsanak az állományon, olyan értelemben, hogy most eléggé sokan leválasztják a tejtermelésre szánt teheneket a hízó fajtákról. Jó, hogy a hátuk mögött ott egy most már országos márkanév, a Román Pirostarka (Bălțata Românească – szerk.).

– Idén az egész országot, így Kovászna megyét is szárazság sújtotta. Mit tud tenni a bizottság annak érdekében, hogy aszály esetén rendelkezésre álljon egy megfelelően kiépített öntözőrendszer-hálózat?

– A bizottság az első, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik, és már tettünk lépéseket, hogy ez a probléma is megoldódjon. Az idén kezdeményeztük a 136-os számú törvénytervezetet (a talajjavítási törvény módosítását és kiegészítését célozza – a szerk.), ami előírja az öntözőrendszerek kiépítését 2027-ig, erre a célra kezdetben egymilliárd eurót fordított volna a kormány. Mi azt javasoltuk, hogy ezt az összeget egészítsük ki további 500 millió euróval. Ennek érdekében folyamatosan egyeztettünk Petrea Daea mezőgazdasági miniszter úrral és Nicolae-Ionel Ciucă miniszterelnök úrral, akik pozitívan álltak a kezdeményezésünkhöz, így az erre a célra fordított összeg felment másfél milliárd euróra. A törvény jelenleg a végső döntést hozó képviselőház asztalán van. Sajnálatos, hogy az állami kézből a farmerek rendelkezésére modernizálási célból átadott öntözőrendszerek sorsa nem megfelelően alakult, az állaguk nemhogy javult, hanem romlott.

– Mi több, egy részüket felszámolták, tönkretették, ma nem is léteznek…

– Pontosan. Ezeket a rendszereket a talajmegőrzéssel és feljavítással foglalkozó ügynökség vissza fogja venni, hogy be lehessen azokat iktatni a 136-os törvény által kezdeményezett országos programba. Tény, hogy az utóbbi négy évben kevesebb pénz, mintegy 300 millió euró volt erre a területre fordítva, és az is inkább a szárazságnak jobban kitett megyékbe volt csatornázva. Remélem, a következő öt évben politikai szemléletváltás következik be e tekintetben, a pénzeket koherensen, országos szinten osztják el. A klímaváltozás ellen keveset tudunk tenni, de ezen rendszerek révén késleltetni tudjuk a kedvezőtlen hatást. Versenyképes mezőgazdaságról csak akkor beszélhetünk ma, ha rendelkezésünkre állnak ezek a rendszerek. Itt, önöknél, a hegyvidéken olyan rendszerekben kell gondolkodni, ami lokálisan, gyűjtőtavak létesítésével oldja meg ezt a rendkívül fontos problémát. Remélem, a törvényt minél hamarabb sikerül kihirdetni, hogy a folyamatot el lehessen indítani.